Ollókezű

2009. március 24.

2009. március 19.

Bármi

Mint ahogyan a lap alján mellékelt ábra is mutatja, meglehetősen régen adtam hírt magamról.
Oka sajnos nem a kimerítő, megterhelő munka volt, hanem írói válság. Tudom-tudom, nem is vagyok író, hanem Hairologistical szakember. De tényleg. Úgy látszik a "válság" ide is kihatott.
Visszaolvastam az eddigi írásaimat. Szánalmasak!!!
Undorító fröcsögés, sárdobálás, ujjal mutogatás. Ezt kell hogy mondjam tiszta szívemből, annak ellenére, hogy talán helyenként humorosra sikerült színezni a sablonos sztorikat. Valami kiégett bennem.(Vagy éppen újjászületett) Ez persze nem azt jelenti, hogy kinyírom a blogot. Sajnálnám azt a millió belefeccölt energiát, időt.
Rengeteget agyaltam mostanság az emberi kapcsolataimon mind a munkahelyen, magánéletben. Rájöttem, hogy csak a negatív vesz körül. Mindenki panaszkodik, lehangolt, beteges, önző, lehúzós, befordult. Ezzel még igazán semmi baj. De sehol egy őszinte mosoly, egy szívet melengető, öröm-könnyfakasztó történet. Nos, én pont ilyenekre fogok vadászni, ugyanis én is önző vagyok.
Merő öncélúságból fakadóan fogok Nektek pozitívan írni. Tiszta sor: ha pozitívat teszek bele, pozitívat kapok vissza. Ennyi. A blogírás hatásszünetében erre kellett rájönnöm, sok egyéb mellett. Hát ki vagyok én, hogy fikázzak másokat teljesen alaptalanul.
Bocsánat mindenkitől.

Ígérem innentől fogva csak a pozitív felhangú/kimenetelű eseményekről, emberekről fogok írni. Remélem sikerülni is fog. ;->>>