KB.úgy 3 hónappal ezelőtt kezdődött, mint minden, átlagos találkozás. Megfogta a kilincset, és határozottan benyitott a fodrászatba. Egy kedvesen mosolygó... Kobold... De tényleg... Tökreolyanám... A termete, nevetése, bizonyos gesztikulációi, minden. Természetesen bemutatkozott, és megbeszéltük, hogy ki ő, és hogy miért is jött. Ugyanis kaptam egy új kolleginát. Na, nem mintha a régi nem lett volna olyan jó(de ezt most ne feszegessük). ;->>> Beszélgettünk a szakmai múltunkról, jelenről, tervekről.
Életem során számtalan munkakörben vettem részt. Unalmas, monoton diákmunkák sokasága, főállású naplopó, etc... És most hivatásszerűen ápolgatom mások tengernyi haját. Ezekhez a melókhoz mindig járt olyas valaki, akivel együtt kellett dolgoznom. Nem hittem volna, hogy életemben még találkozok olyan személlyel akire azt tudom mondani, hogy MUNKATÁRS. Óriási különbség ugyanis, hogy valaki mellett, vagy valakivel dolgozol együtt. Csak most látom a szakadékot a két eset között...(Egyébként mindenki lemérheti a saját, jelenlegi állapotát úgy, hogy megnézi, hogy a környezetében dolgozók mennyire motiválják őt arra, hogy bemenjen dolgozni). Kobold képes szakmailag, emberileg motiválni, hogy fejlesszem magam. Úgy érzem, hogy a beszélgetéseink 98%-a nem üres, "milyen szép/rossz az idő" típusú mellébeszélés. Érdekes(persze csak szakmailag), hogy ha azt mondom neki: Csinálj, egy vertikális leválasztást B-vonalon, fejtetőtől nullpontig, és emeld ki a hajat 135°-ban, majd tompán vágd el... AKKOR Ő EZT ÉRTI!!! Nem kell magyarázkodnom, kiselőadást tartanom. Ne értsük félre, aki nem szakmabeli, és tudja mi ez, akkor respect.
Rövidre zárva, kívánom, hogy mindenkinek jusson legalább egy ehhez hasonló munkatárs az életében. Ne elégedjetek meg a középszerű kapcsolatokkal, törekedjetek, a minőségiekre.
Zárásul pedig megkérek mindenkit arra, hogy osszatok meg velem, minél több fodrászos viccet. Igérem leírom nektek az eddigieket...