Mit NE mondjunk!!!

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy munkahelyén, magánéletében nem remekelt.
Mi több, pocsékul volt. És hogy alul teljesített, az igen szolid kifejezés a ritka szarra. Nos, velünk is megesik bármily meglepő...
Egy átmulatott hétvége, görbe este, balhés hétköznap, szimpla fáradtság, probléma hegyek, rossz hajnap, sorolhatnánk akár egy hétig. De a lényeg az elszólás, a baki.
Képzeljük el, hogy kissé dekoncentráltan a jól megszokott mondatok helyett más csúszik ki a szánkon, vagy egy menthetetlen helyzetből próbálunk kikászálódni, de nem megy...

Fodrász: - Elég szoros a beterítő???

Vendég: - Remélem jó lesz a színe/formája...
F: - Én is...

F: - Szerintem meg jó, JÓ???
- ...pedig szerintem jól áll a formátlan arcodhoz...
- Jújj, de izgulok!
- Viszket, mosni kell!!!
- Szia, gyere vetkőzz le. Majd szólok, ha abba hagyhatod!!!
- Ennél jobb már úgy sem lesz....
- Szarból várat???
- ...és fáj a füled???
- ...lehet, hogy a másik jobb lett volna???
- ...lássuk a végedet...
- Tudod, elég vagány parókákat is készítenek ma már.
- Rövid??? De hisz már rád fért egy kis változás, nem???

Dióhéjban ennyit tudtam felidézni. Ha lesz még, akkor úgyis megosztom azokat is.
Amennyiben hallotok ehhez hasonló, szemfelakasztó mondatokat, tegyétek közhírré.
;->>>

Töknemidetartozik... III

Letuccvángi!!!

Mi ez, vágóhíd???
Bakker, sepuszi, sepá???
Zárás előtt nemsokkal benéz egy 30-as manusz telefonnal a fülén, hogy akkor vágja le valaki a haját... Kobold volt a soros a beesők terén, így rutinból válaszolt:
- 5 perc, és kész!!! - én még fel se néztem a munkámból mikorra már elviharzott. Azt mondta elköszönés gyanánt, hogy vesz ki pénzt. Úgy látszik változnak a szokások, mert én még a "viszont látásra" sztenderdnél ragadtam le. Naná, hogy fél óra múlva jött csak vissza, de kollegina ezt nem bánta.
Pocakos, suttogós, kocsmatöltelék volt, aki állítólag most költözött a környékre. Kitudja, lehet, hogy igazat mondott. Rettenet kricsmi szagot árasztott magából, de olyat, hogy utólag én kértem elnézést a vendégektől. Megértették, sajnálták is. Záráshoz értünk mikorra befejezte Kobold a műtétet. Elkezdtem annak rendje, s módja szerint pakolni, mikor benyögte a pacák, hogy átjönne a szomszédból egy barátja, vágja má' le azt is...
Mondom én, mészárszék...
Ő már sokkal kulturáltabb volt, de mivelhogy későre járt, így nem vártam meg a végkifejletet. Annyi még kiderült számunkra, hogy a fiú egy szakács, aki mérlegképes könyvelői karrierjét hagyta ott, hogy főzzön. Érdekes, furcsa, bizarr, de megértem, mert én is hasonló pályába fogtam volna, ha ráállok. Csakhogy nem vonzott a számok világa. Remélem holnapra kiszellőzik a kocsmaszag átható, leírhatatlan bűze... ;->>>

B.Ú.É.K.!!!

Mindenkinek!!! Meg síma, csillogó, stílusos, hajat...
Remélem kedves olvasók, hogy békés évnek nézünk elébe. Szerintem ránk fér már. Legalább is nekem igen.
2008 tartogatott elég meglepetést (amiket utálok), váratlan eseményeket, hosszas küszködéseket, sok csalódást, végtelen várakozást, kellemetlen változásokat. Személy szerint elegem volt belőle, és óriási megkönnyebbülést hozott az éjféli tűzijáték ropogós robaja.
És akkor végre vége lett. Sziklák gördültek le a vállamról.
Most jöhet tehát valami más...Hogy pontosan mit is takar ez a bizonyos "más", azt még nem tudom, de úgy is leírom...
Mindenesetre sokkal felszabadultabbnak érzem magam, pláne, hogy eme blog is kapott egy új külsőt (Köszönöm kedves tAlizmán, Arykomate).
Egyszersmind legyen eredményes évetek, így előre is...;->>>