Kobold-lány... -=THE END=-

Próbálok írni. Pozitívan. De az események viharos kavalkádjában elég nehezen boldogulok.
Sajnos elérkezett az a pillanat, hogy vissza kell emlékeznem az elmúlt, közel egy évre.
Volt MINDEN... Megismerkedés, összehangolódás, érzelmi viharok, nevetés, sírás, csöppnyi odafigyelés, egyszerre lélegzés, kitartás, ostobaság, elbúcsúzás. Röviden. Természetesen ettől azért ez sokkal több volt. Már-már élettársi iszony volt a maga kicsinyes nemében. Kobolddal napi 6-8 órát voltunk egy kellemes légtérbe zárva, de ha dolgoztunk, akkor azt igazán összhangban, közel 30 cm-es távolságban. Tudniillik, hogy közvetlen mellettem nyomta az ipart, igazán keményen, odaadóan.
Rengeteget tanultam ebben az időszakban. Sokszor a saját bőrömön, de legfőképp Koboldén.
Pl:
- ha valaki kisebb nálad, attól még mondhat újat
- kicsi a bors, de tényleg
- azért, mert valaki szép+rosszindulatú, lehetnek értékei
- az utolsó csöves is lehet tanítómestered...

Amikor pénteken összepakolt, hogy akkor ő most megy, na az igazán fájt. Szomorúságot éreztem. Olyan szőrös-szívbemarót. Valójában puszta önzés volt ez, hiszen annak fáj, akit otthagynak, és nem annak aki elmegy. Mit tehettem volna??? Segítettem pakolni. Jópofát vágtam hozzá, még közömbösen kedves is voltam. Igazából egy kiadós, véresre pofozást érdemelt volna, de tudtam nagyon jól, hogy az egyáltalán nem segít semmit. És hogy miért, az nem tartozik a publikumra. Legyen elég csak annyi, hogy mindenkinek el kell követnie egy méretes, kegyetlen pofára esést(magasról betonra)ahhoz, hogy megtanulja, mit nem csinálunk többet az életben soha-soha-soha....
Jelen pillanatban, ha bemegyek a fodrászatba üresen tátong a sok kedves emlék asztala, szekrénye. Megannyi tanítással teli nap, és most por, haj, megszáradt lakkpermet lepi mind.
Nekem megadatott, hogy volt egy MUNKATÁRSAM... Lelépett...
De azért KÖSZÖNÖK MINDENT!!!
Ha hihetek a pszichológia könyveknek, akkor innentől kezdve csak hozzá mérek mindenkit... Persze minden erőmmel azon leszek, hogy befogadjam a változást, a mást, a különbözőt...
Dö só mászt gó ón!!! Ha kerül mellém valaki, tüzetesen bemutatom nektek, ígérem...
Addig is legyetek jó rosszak, használjatok balzsamot, és soha ne fésüljétek a zselés hajatokat.
;->>>

Töknemidetartozik...V

Bármi

Mint ahogyan a lap alján mellékelt ábra is mutatja, meglehetősen régen adtam hírt magamról.
Oka sajnos nem a kimerítő, megterhelő munka volt, hanem írói válság. Tudom-tudom, nem is vagyok író, hanem Hairologistical szakember. De tényleg. Úgy látszik a "válság" ide is kihatott.
Visszaolvastam az eddigi írásaimat. Szánalmasak!!!
Undorító fröcsögés, sárdobálás, ujjal mutogatás. Ezt kell hogy mondjam tiszta szívemből, annak ellenére, hogy talán helyenként humorosra sikerült színezni a sablonos sztorikat. Valami kiégett bennem.(Vagy éppen újjászületett) Ez persze nem azt jelenti, hogy kinyírom a blogot. Sajnálnám azt a millió belefeccölt energiát, időt.
Rengeteget agyaltam mostanság az emberi kapcsolataimon mind a munkahelyen, magánéletben. Rájöttem, hogy csak a negatív vesz körül. Mindenki panaszkodik, lehangolt, beteges, önző, lehúzós, befordult. Ezzel még igazán semmi baj. De sehol egy őszinte mosoly, egy szívet melengető, öröm-könnyfakasztó történet. Nos, én pont ilyenekre fogok vadászni, ugyanis én is önző vagyok.
Merő öncélúságból fakadóan fogok Nektek pozitívan írni. Tiszta sor: ha pozitívat teszek bele, pozitívat kapok vissza. Ennyi. A blogírás hatásszünetében erre kellett rájönnöm, sok egyéb mellett. Hát ki vagyok én, hogy fikázzak másokat teljesen alaptalanul.
Bocsánat mindenkitől.
Ígérem innentől fogva csak a pozitív felhangú/kimenetelű eseményekről, emberekről fogok írni. Remélem sikerülni is fog. ;->>>

Töknemidetartozik... IV

Balance

Életemben nem hallottam még ilyen sztorit. Igazából az volt a legfurcsább, hogy magam sem tudtam eldönteni, hogy sírjak, nevessek, vagy csak simán maradjak mérhetetlen csendben...
De ne rohanjunk így előre.
Megérkezett egy kedves, ifjú, hölgyvendégem, ama helyiségbe ahol megrázó történeteim javát szenvedem el. A festés-vágás-szárítás hosszadalmas, szinte már gyilkosan unalmas procedúrája alatt volt alkalmam beszélgetni egy kicsit vele. Roppant kellemes társaság volt amellett, hogy mesésen szép is. Szó esett a nők által roppant kedvelt témáról, a fogyókúráról. Meglepett az, hogy ő sportol, és nem koplal idióták módjára. Igen!!! Sportol!!! Van még néhány elvetemült gaz, akik efféle őrültségekre adják fejüket...
Szóba került a kisasszonynak egy barátosnéje, aki igaz, hogy szép, de ő nem él ezzel a kellemetlen, sokszor fárasztó tevékenységgel. Következés képen túlsúlyos. Már csak azért is, mert állítása szerint irodai munkát végez, és mert zabál, amikor szeretetéhes. Érthető a kompenzáció, hiszen a mínuszt plusszal kell feltölteni. Csak a bökkenő az, hogy utána is tovább tömi magát. És csak tömi, és tömi... Majd mikor felszedett magára 1-2 hét alatt 10 kilót, rájött, hogy ez márpedig így nem mehet tovább. Kitalálta hát, hogy diétázni fog, mégpedig úgy, hogy elfogyaszt napi 1 almát, meg 2-3 liter vizet. Hihetetlen az emberi agy, már akinek van!!!
Természetesen az almát gondosan négyrét szelte, és úgy adagolta magának nap mint nap, hogy kitartson délutánig, hiszen utána már TILOS ennie. Mondom, hihetetlen, de működött...
Egyészen addig, amíg vissza nem nyerte versenysúlyát.. Amikor a tükörben már kellőkép véznának látta magát,mérlegre állt, és bizony túllőtt a célon. Szegényke elszégyellte magát, hogy milyen csacsiságot is csinált. Kitalálta hát, hogy akkor felszed egy kicsit.
Na most jön a durva része...
Esténként, a kedvenc beszélgetős műsora mellé leült, és elfogyasztotta az általa készített kalóriabombát. A recept egyszerű: 1 TÁL + 1/4 KILÓ ZSÍR + 1/5 KILÓ CUKOR !!!!!!!
Bámulatos. Briliáns. Végtére is logikus. Csak az egyetlen bökkenő ezzel az, hogy így hirtelen nyerte a súlyt vissza. De úgy látszik a csajszinak bevált a recept, mert állítólag ezt az ördögi kört játsza folyamatosan. Mint az ingaóra. Persze sem a szívnek, sem a bőrnek, sem semminek sem tesz jót, de ha ő így érzi jól magát, hát legyen.
Íme egy tuti recept, mindenkinek ajánlom!!!
;->>>

Mit NE mondjunk!!!

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy munkahelyén, magánéletében nem remekelt.
Mi több, pocsékul volt. És hogy alul teljesített, az igen szolid kifejezés a ritka szarra. Nos, velünk is megesik bármily meglepő...
Egy átmulatott hétvége, görbe este, balhés hétköznap, szimpla fáradtság, probléma hegyek, rossz hajnap, sorolhatnánk akár egy hétig. De a lényeg az elszólás, a baki.
Képzeljük el, hogy kissé dekoncentráltan a jól megszokott mondatok helyett más csúszik ki a szánkon, vagy egy menthetetlen helyzetből próbálunk kikászálódni, de nem megy...

Fodrász: - Elég szoros a beterítő???

Vendég: - Remélem jó lesz a színe/formája...
F: - Én is...

F: - Szerintem meg jó, JÓ???
- ...pedig szerintem jól áll a formátlan arcodhoz...
- Jújj, de izgulok!
- Viszket, mosni kell!!!
- Szia, gyere vetkőzz le. Majd szólok, ha abba hagyhatod!!!
- Ennél jobb már úgy sem lesz....
- Szarból várat???
- ...és fáj a füled???
- ...lehet, hogy a másik jobb lett volna???
- ...lássuk a végedet...
- Tudod, elég vagány parókákat is készítenek ma már.
- Rövid??? De hisz már rád fért egy kis változás, nem???

Dióhéjban ennyit tudtam felidézni. Ha lesz még, akkor úgyis megosztom azokat is.
Amennyiben hallotok ehhez hasonló, szemfelakasztó mondatokat, tegyétek közhírré.
;->>>

Töknemidetartozik... III

Letuccvángi!!!

Mi ez, vágóhíd???
Bakker, sepuszi, sepá???
Zárás előtt nemsokkal benéz egy 30-as manusz telefonnal a fülén, hogy akkor vágja le valaki a haját... Kobold volt a soros a beesők terén, így rutinból válaszolt:
- 5 perc, és kész!!! - én még fel se néztem a munkámból mikorra már elviharzott. Azt mondta elköszönés gyanánt, hogy vesz ki pénzt. Úgy látszik változnak a szokások, mert én még a "viszont látásra" sztenderdnél ragadtam le. Naná, hogy fél óra múlva jött csak vissza, de kollegina ezt nem bánta.
Pocakos, suttogós, kocsmatöltelék volt, aki állítólag most költözött a környékre. Kitudja, lehet, hogy igazat mondott. Rettenet kricsmi szagot árasztott magából, de olyat, hogy utólag én kértem elnézést a vendégektől. Megértették, sajnálták is. Záráshoz értünk mikorra befejezte Kobold a műtétet. Elkezdtem annak rendje, s módja szerint pakolni, mikor benyögte a pacák, hogy átjönne a szomszédból egy barátja, vágja má' le azt is...
Mondom én, mészárszék...
Ő már sokkal kulturáltabb volt, de mivelhogy későre járt, így nem vártam meg a végkifejletet. Annyi még kiderült számunkra, hogy a fiú egy szakács, aki mérlegképes könyvelői karrierjét hagyta ott, hogy főzzön. Érdekes, furcsa, bizarr, de megértem, mert én is hasonló pályába fogtam volna, ha ráállok. Csakhogy nem vonzott a számok világa. Remélem holnapra kiszellőzik a kocsmaszag átható, leírhatatlan bűze... ;->>>

B.Ú.É.K.!!!

Mindenkinek!!! Meg síma, csillogó, stílusos, hajat...
Remélem kedves olvasók, hogy békés évnek nézünk elébe. Szerintem ránk fér már. Legalább is nekem igen.
2008 tartogatott elég meglepetést (amiket utálok), váratlan eseményeket, hosszas küszködéseket, sok csalódást, végtelen várakozást, kellemetlen változásokat. Személy szerint elegem volt belőle, és óriási megkönnyebbülést hozott az éjféli tűzijáték ropogós robaja.
És akkor végre vége lett. Sziklák gördültek le a vállamról.
Most jöhet tehát valami más...Hogy pontosan mit is takar ez a bizonyos "más", azt még nem tudom, de úgy is leírom...
Mindenesetre sokkal felszabadultabbnak érzem magam, pláne, hogy eme blog is kapott egy új külsőt (Köszönöm kedves tAlizmán, Arykomate).
Egyszersmind legyen eredményes évetek, így előre is...;->>>