SzekuRicsi

Derűs nap volt. Emlékszem annak kellett lennie, mert így legalább volt mit elrontani.
Píííí-Bííííí... Eképpen rikácsolt az ajtó, ahogy megérkezett Ő. Hihetetlen érzékem van már a kritikus esetek kiszimatolására, így vettem egy nagy lélegzetet, és kezet ráztam a "bennszülött" fiatalemberrel. Mosolygós volt, ez tetszett, de semmi egyéb. Asszem munkából jöhetett, mert a hátára volt írva, hogy Közvágóhíd-Security. E felirat láttán egy átlagos ember azt hihetné, hogy 100 kg nettó, tarkopasz, kigyúrt, stb... Nos, nem.
130 cm mély, 50 kg vasággyal együtt, és igen halkszavú volt. Nem vagyok igazán kisportolt, de egy ilyen "keménycsávót" szerintem még én is lenyomok a reggeli teám előtt.
Kérdezem tőle, hogy miben segíthetek? A válasz cérnahangon érkezett.
- Vággyadmá'leja hajamat lécci!!!
Rápillantottam a 12 cm-es drótkefével ötvözött cirokseprű hajára, és a már jól begyakorolt kérdéssel álltam elő:
- Mostál ma már hajat (egyáltalán)???
Na, ezen a váratlan kérdésen egy kicsit fennakadt, de további rutinnal éltem:
- Mikor mostál hajat utoljára???
Erre egy kaján vigyor kíséretében közölte, hogy 2 hónapja (igen, jó a szemed) nem mosott... Pókerarcom van már...
Megmostam hát, és beültünk a székbe. 3 mm "hosszúságúra" óhajtotta levágatni. Megtettem. Igaz, közben kicsit elszórakoztattam magam különféle extém formák kialakításával, de a végeredmény magáért beszélt...Golyófej...
Még azt hozzátenném, hogy a háromszor megmosott haja levágás után is penetráns hullaszagot árasztott, és foszló bőrdarabok hagyták el a fejét. Fizetés után nekiálltam az eszközeimet műtős fertőtlenítővel sterilizálni. A nap további része ehhez képest jelentéktelen volt. ;->>>