Letuccvángi!!!

Mi ez, vágóhíd???
Bakker, sepuszi, sepá???
Zárás előtt nemsokkal benéz egy 30-as manusz telefonnal a fülén, hogy akkor vágja le valaki a haját... Kobold volt a soros a beesők terén, így rutinból válaszolt:
- 5 perc, és kész!!! - én még fel se néztem a munkámból mikorra már elviharzott. Azt mondta elköszönés gyanánt, hogy vesz ki pénzt. Úgy látszik változnak a szokások, mert én még a "viszont látásra" sztenderdnél ragadtam le. Naná, hogy fél óra múlva jött csak vissza, de kollegina ezt nem bánta.
Pocakos, suttogós, kocsmatöltelék volt, aki állítólag most költözött a környékre. Kitudja, lehet, hogy igazat mondott. Rettenet kricsmi szagot árasztott magából, de olyat, hogy utólag én kértem elnézést a vendégektől. Megértették, sajnálták is. Záráshoz értünk mikorra befejezte Kobold a műtétet. Elkezdtem annak rendje, s módja szerint pakolni, mikor benyögte a pacák, hogy átjönne a szomszédból egy barátja, vágja má' le azt is...
Mondom én, mészárszék...
Ő már sokkal kulturáltabb volt, de mivelhogy későre járt, így nem vártam meg a végkifejletet. Annyi még kiderült számunkra, hogy a fiú egy szakács, aki mérlegképes könyvelői karrierjét hagyta ott, hogy főzzön. Érdekes, furcsa, bizarr, de megértem, mert én is hasonló pályába fogtam volna, ha ráállok. Csakhogy nem vonzott a számok világa. Remélem holnapra kiszellőzik a kocsmaszag átható, leírhatatlan bűze... ;->>>