SzekuRicsi

Derűs nap volt. Emlékszem annak kellett lennie, mert így legalább volt mit elrontani.
Píííí-Bííííí... Eképpen rikácsolt az ajtó, ahogy megérkezett Ő. Hihetetlen érzékem van már a kritikus esetek kiszimatolására, így vettem egy nagy lélegzetet, és kezet ráztam a "bennszülött" fiatalemberrel. Mosolygós volt, ez tetszett, de semmi egyéb. Asszem munkából jöhetett, mert a hátára volt írva, hogy Közvágóhíd-Security. E felirat láttán egy átlagos ember azt hihetné, hogy 100 kg nettó, tarkopasz, kigyúrt, stb... Nos, nem.
130 cm mély, 50 kg vasággyal együtt, és igen halkszavú volt. Nem vagyok igazán kisportolt, de egy ilyen "keménycsávót" szerintem még én is lenyomok a reggeli teám előtt.
Kérdezem tőle, hogy miben segíthetek? A válasz cérnahangon érkezett.
- Vággyadmá'leja hajamat lécci!!!
Rápillantottam a 12 cm-es drótkefével ötvözött cirokseprű hajára, és a már jól begyakorolt kérdéssel álltam elő:
- Mostál ma már hajat (egyáltalán)???
Na, ezen a váratlan kérdésen egy kicsit fennakadt, de további rutinnal éltem:
- Mikor mostál hajat utoljára???
Erre egy kaján vigyor kíséretében közölte, hogy 2 hónapja (igen, jó a szemed) nem mosott... Pókerarcom van már...
Megmostam hát, és beültünk a székbe. 3 mm "hosszúságúra" óhajtotta levágatni. Megtettem. Igaz, közben kicsit elszórakoztattam magam különféle extém formák kialakításával, de a végeredmény magáért beszélt...Golyófej...
Még azt hozzátenném, hogy a háromszor megmosott haja levágás után is penetráns hullaszagot árasztott, és foszló bőrdarabok hagyták el a fejét. Fizetés után nekiálltam az eszközeimet műtős fertőtlenítővel sterilizálni. A nap további része ehhez képest jelentéktelen volt. ;->>>

A Mamlasz gyerek esete Ollókezűvel

A "motivált" hétfők mindig is a kedvenceim voltak. A mai különösen kedvezőtlenül alakult...
Az, hogy a magánéletben a barátokkal, ismerősökkel hogyan, s miként alakul, azt hagyjuk.
Szó ami szó, van egy fiatal srác, aki mindig mosolyt/könnyeket csak a szemem alá.
Vázolom a körülményeket:
Tehetős családi háttér (fullgazdagság), apa agyonhajszolja magát (valami alvilági üzelm), hogy mindez meglegyen, anya nem dolgozik, csakhogy kiszolgáljon mindenkit (kapcarongy). Két gyerek: egy talpraesett, nagyszájú kislány, úgy 8-10 év körüli, és bátyus, aki nagyjából 18. Kisebbségi hovatartozásukat nem feszegetem, mert nálam nem ez a mérvadó, ráadásul igen kulturáltak, így egy szavam sem lehet...
Tehát ifjú delikvensünk ma reggel elhaladt a fodrászat előtt. Már megszoktam tőle, hogy egyedül nem mer bejönni, hiába nagyfiú. Köszönni még úgyse. Így anyuval, és a kis, elemes díszkutyussal karöltve érkezett. Anya: - Hát tudod, hogy nem mer egyedül lejönni!!! (értitek ugye???) Vágd má' le fent a haját, hogy hátra tudja zselézni, mert azt mondta, azt szeretné...Igaz kisfiam??? - erre egy mélabús bólogatás volt a válasz, még csak a szemembe sem nézett. Épp nyakig voltam a munkában, így közöltem a kölyökkel, hogy lesszíves később lefáradni a szomszédos lépcsőházból. Így is lett...
Benyitott volna, de nekiment az ajtónak, mert nem nyomta le elég erősen a kilincset, de a lendület meg vitte. "Csak" háromszor próbálta becsukni a bejárati ajtót, de valahogy (nem is értem hogy) nem sikerült neki. Végül mondtam, hogy csapja be erővel, erre épphogy betette a helyére. Már nem fárasztom magam azzal, hogy beszélgessek vele. Közöltem hát, hogy hajmosás, utána székbeülés... Mint egy engedelmes kutya cselekedett szavaimra. 10 kerek perc telt el és kész volt a hajkreálmány... Zselé, a haja hátracsapva... KÉSZ!!!
A sztorit még fűszerezi az is, hogy ő soha nem fizet, csak és kizárólag anyu.
Nos, mindenki döntse el maga, hogyan értékeli az esetet. Személy szerint sírtam, de nem a röhögéstől. Kobold lefagyott, mert nem találkozott praktizálása alatt még csak hasonlóval sem.

Marv

A Sin City című filmből már jól ismert alakhoz hasonló pofa állított be egyik nap. Az, hogy rendesen totálmattrészeg volt, az csak egy dolog. De hogy van pofája bejönni egy igényes helyre, ahol kreatív munkával próbáljuk az emberek lelkét/haját vidámabbá tenni. Maradjon a kocsmába, vagy ami még jobb lenne, RAJZOLJÁK KÖRBE!!!
Lehetőleg a Doszpot Péter...
Tehát, elképesztő ügyességgel támolygott be a tömeg, merthogy kb. 120 kg volt, és elkezdett gagyogni. Rutinos voltam, így hellyel kínáltam. Ismerem az effajta kuveros gorillafalyzatokat. Tiszta sor, ha keveset gügyög, akkor kopaszra, ha többet akkor "lent rövid, fent hosszabb, átmenetesre" séró kell. Jelen esetben tar kellett neki. A művelet 6 percet vett igénybe. Én ennyi idő alatt berúgtam a belőle áradó penetráns, kocsmaszagú szeszgőztől. Tényleg majdnem behánytam. Mázli, hogy hamar végeztem... Megúsztam... Hittem...
A tag mikor felkelt volna! a székből, kiterült, mint Nagy alföld. Százhúsz kiló(leírni is sok). Megpróbáltuk felszedni, több-kevesebb sikerrel... Amikor fizetni kellett 2* annyit adott. Ekkor elkezdődött, hogy "Szejetjektiztejjek, édezsapa jógyerekvagyol...", aztán persze puszizkodni kellett... Ezidő alatt a párja, aki egy meggyötört, hallgatag nő, átvette tőlem a visszajárót. Aztán menni készült a pacák, megfogta a kilincset, és még dünnyögött a fradiról valami inteligenset. Majd visszajött, kifizette a "jajjvágást", és megint puszi. Közben visszaadtam a háta mögött a pénzt. Aztán megint lejátszódott a roppant szánalmas jelenet még egyszer.
Végre elmentek... 2 évet öregedtem... B@*%dme' azt a rohant durva @nyádat te faxoló deci...
Kobold ebból mit sem fogott fel, mert a körmét csináltatta az emeleten lévő műkörmös lánnyal. Jobb is. Láttátok volna az arcát, mikor tálaltam neki a sztorit...

Egy motivációgyilkosság volt ez, hogy miért NE legyél fodrász. De sajnos ez is elkerülhetetlen. This is the DARK SIDE...
;->>>

Töknemidetartozik...

De úgy gondoltam, hogy adok egy kicsit magamból is, így megosztom veletek éppen aktuális háttérképemet.

"Hold a felhők mögött, San Diego, Kalifornia"
Wikipedia képarchívumából