Giccs...Kari...Parádé...

EZ van. Ilyen ez az időszak.
Már elfogadtam, hogy a november elejétől számított 2-3 hónap az ez. DE MINDENHOL. Sőt a lányok még a fodrászatot is felcsicsázták mindenféle kifutófényekkel, ízléses hányingerkeltő sztaniol mizékkel, ráadásul napokon át.
Tudom-tudom. Kell ez, hiszen a közízlés megkívánja, hogy a szalont lengje körül a karácsony kellemes hangulata, a szeretet melegsége, és hasonlók, amiket én valószínűleg soha nem fogok igazán megérteni. Nem azért, mert nekem érzéketlen szőrös szívem van (persze az van), hanem mert szerintem ehhez nem kellenek kitüntetett napok...
Miért csináljuk ezt az álszent mosolygós kedvességet??? Gyere szívem örülj egy kicsit Nekem (önző, érzelmi zsarnok), megvettem Nekünk 35 millióért ezt a 2*3 méteres LCD tévét, hogy Én nézhessem...
És közben mindenki örül, minden csillog-villog, tele fényes, illatos gennyel. De érzelmek meg sehol.
A belváros meg mindinkább olyan, mint valami LED-hangyákkal teleszórt bolhapiac. A fákra meg égősor-kotont húztak...Szegény fák...
DE azért meg van az előnye is ennek a felhajtásnak, hisz észrevehettétek, hogy kevesebbet írtam, ergo több a munkám. Így ebből a szempontból nincs panasz. Legalább meg tudom venni a fent említett tv-t. De ennyit a zsörtölődéseimről.
Sztori:
Felhívott egy kedves hangú fiatalember, valami Missziótól. Egyik vendégem adta meg a számom nekik, mert hogy ők is olyan segítőkész emberek mint én (ó,ha tudnák). Kérdezte az ipse, hogy milyen problémáim vannak az életben, hátha tudna segíteni. Köpni-nyelni sem tudtam. Hogy Ő segíteni a magánéletemben??? - Kötve hiszem, de ha te vagy a varázsló, akkor kívánhatok hármat??? -kérdeztem, mire Ő egy közös beszélgetésre invitált. Szerintem elég határozott volt a fellépésem, mert azóta sem hívott... Jobban is járt, mert egy kapható barátomat már beizzítottam, hogy megyünk röhögni, akarom mondani beszélgetni... Utólag azt állapítottuk meg a vendégemmel, hogy ezeknek a missziós tagoknak rengetek pénzük, meg idejük lehet, hogy csak így jótékonykodnak. Vagy ez egy szekta, és be akartak húzni. Én még természetesen "várom" a hívásukat...
Addig is legyetek szorgos fogyasztók, vásároljatok hitelre. És a társadalom hasznos tagjaiként díszítsétek fel a környezeteteket minél jobban, hátha attól változik valami...
;->>>

Töknemidetartozik... II

Ezennel hivatalosan is hagyományt teremtek.
Tehát újfent következzék aktuális háttérképem...

ElégLegyenMÁ'

Janus Pannonius,Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Katona József,Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Weöres Sándor, Madách Imre, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, József Attila, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Örkény István......

És ez csak néhány név volt a magyar irodalom nagyjai közül...
Jó esetben mindenki, az olvasott nevek közül, ismeri legalább a 90%-át, és lehet, hogy idézni is tud tőlük. Nem elvárás, mert szerintem én nem tudnék visszamondani egy teljes verset sem.
De ettől függetlenül arra azért próbálok figyelni, hogy a vendégek előtt, és a közéletben is egyaránt helyesen, választékosan fogalmazzak. (több-kevesebb sikerrel)
Kikészít, hogy a mai média-pop-divatvilág teljesen ellehetetleníti a magyar nyelvet. A fiatalokra csak a sallang, egyszerű mondatok, és a konyhanyelv hat. Az iskolarendszer is lehetővé teszi az elbutulást...Igen, nézd csak meg, hogy anyáink-apáink mennyivel nagyobb követelménynek voltak kitéve anno.
Érzem én is, hogy a világ felgyorsult, globalizáltabb, sematikusabb, felszínesebb lett, de azért "álljunk meg egy szóra, Grécsi tanár úrral"!!!
Amikor betelt a pohár, kifakadtam Koboldnak, hogy "namiazhogyeléglegyenmostmá"...
IGENIS TESSÉK SZÉPEN BESZÉLNI!!!
Spontán gyűjtési akció vette kezdetét, ahol a különféle "trendi" dumák kerültek terítékre. Csak néhányat sikerült összeszedni, de ha ti is hallotok valami égbekiáltó, fogcsikorgató ostobaságot, egyet tanácsolhatok: Ne tartsd vissza, oszd meg velünk. Remélve, hogy ebből mások is tanulnak.
U.I.: Köszönet a barátoknak, a figyelmes gyűjtőmunkáért...

- Furi /fura,furcsa/ (ezt utálom a legjobban)
- Ari, Édi, Figyi, Bonyi, Bocsika, Okécska
- Egi /egészség/
- Csomizom a Kari Ajcsit /csomagolom a karácsonyi ajándékot/
- Bari /barát/
- Üzi
- Kajcsi /mindennapi betevő/
- Szülcsi napcsi, Szüli dátum /születésnap/
- Depi, Öngyi (remélem nem kell magyarázni)
- Szerizlek /szeretlek/
- Romi /romantika/
- Fürcsi, Türcsi, Hajcsi (kiborító)
- Fülcsivaló /fülbevaló/
- Tarcsi /tartozás/
- Távi /távirányító/
- Cukkancs (vendég mondta a telefonba)
- Zujci, Zujca (lásd: cuki, ari)
- Spanci /cimbora/
- Spaci /spatula/
- Szutyi /szutykos/
- Bebaszcsizik /berúg/
- Doksizás /dokumentálás/
- Üfi /ügyfél/
- Köszcsi, Szupcsi, Szupcsiri!!!

Na, én itt adtam fel az egészet...
;->>>

SzekuRicsi

Derűs nap volt. Emlékszem annak kellett lennie, mert így legalább volt mit elrontani.
Píííí-Bííííí... Eképpen rikácsolt az ajtó, ahogy megérkezett Ő. Hihetetlen érzékem van már a kritikus esetek kiszimatolására, így vettem egy nagy lélegzetet, és kezet ráztam a "bennszülött" fiatalemberrel. Mosolygós volt, ez tetszett, de semmi egyéb. Asszem munkából jöhetett, mert a hátára volt írva, hogy Közvágóhíd-Security. E felirat láttán egy átlagos ember azt hihetné, hogy 100 kg nettó, tarkopasz, kigyúrt, stb... Nos, nem.
130 cm mély, 50 kg vasággyal együtt, és igen halkszavú volt. Nem vagyok igazán kisportolt, de egy ilyen "keménycsávót" szerintem még én is lenyomok a reggeli teám előtt.
Kérdezem tőle, hogy miben segíthetek? A válasz cérnahangon érkezett.
- Vággyadmá'leja hajamat lécci!!!
Rápillantottam a 12 cm-es drótkefével ötvözött cirokseprű hajára, és a már jól begyakorolt kérdéssel álltam elő:
- Mostál ma már hajat (egyáltalán)???
Na, ezen a váratlan kérdésen egy kicsit fennakadt, de további rutinnal éltem:
- Mikor mostál hajat utoljára???
Erre egy kaján vigyor kíséretében közölte, hogy 2 hónapja (igen, jó a szemed) nem mosott... Pókerarcom van már...
Megmostam hát, és beültünk a székbe. 3 mm "hosszúságúra" óhajtotta levágatni. Megtettem. Igaz, közben kicsit elszórakoztattam magam különféle extém formák kialakításával, de a végeredmény magáért beszélt...Golyófej...
Még azt hozzátenném, hogy a háromszor megmosott haja levágás után is penetráns hullaszagot árasztott, és foszló bőrdarabok hagyták el a fejét. Fizetés után nekiálltam az eszközeimet műtős fertőtlenítővel sterilizálni. A nap további része ehhez képest jelentéktelen volt. ;->>>

A Mamlasz gyerek esete Ollókezűvel

A "motivált" hétfők mindig is a kedvenceim voltak. A mai különösen kedvezőtlenül alakult...
Az, hogy a magánéletben a barátokkal, ismerősökkel hogyan, s miként alakul, azt hagyjuk.
Szó ami szó, van egy fiatal srác, aki mindig mosolyt/könnyeket csak a szemem alá.
Vázolom a körülményeket:
Tehetős családi háttér (fullgazdagság), apa agyonhajszolja magát (valami alvilági üzelm), hogy mindez meglegyen, anya nem dolgozik, csakhogy kiszolgáljon mindenkit (kapcarongy). Két gyerek: egy talpraesett, nagyszájú kislány, úgy 8-10 év körüli, és bátyus, aki nagyjából 18. Kisebbségi hovatartozásukat nem feszegetem, mert nálam nem ez a mérvadó, ráadásul igen kulturáltak, így egy szavam sem lehet...
Tehát ifjú delikvensünk ma reggel elhaladt a fodrászat előtt. Már megszoktam tőle, hogy egyedül nem mer bejönni, hiába nagyfiú. Köszönni még úgyse. Így anyuval, és a kis, elemes díszkutyussal karöltve érkezett. Anya: - Hát tudod, hogy nem mer egyedül lejönni!!! (értitek ugye???) Vágd má' le fent a haját, hogy hátra tudja zselézni, mert azt mondta, azt szeretné...Igaz kisfiam??? - erre egy mélabús bólogatás volt a válasz, még csak a szemembe sem nézett. Épp nyakig voltam a munkában, így közöltem a kölyökkel, hogy lesszíves később lefáradni a szomszédos lépcsőházból. Így is lett...
Benyitott volna, de nekiment az ajtónak, mert nem nyomta le elég erősen a kilincset, de a lendület meg vitte. "Csak" háromszor próbálta becsukni a bejárati ajtót, de valahogy (nem is értem hogy) nem sikerült neki. Végül mondtam, hogy csapja be erővel, erre épphogy betette a helyére. Már nem fárasztom magam azzal, hogy beszélgessek vele. Közöltem hát, hogy hajmosás, utána székbeülés... Mint egy engedelmes kutya cselekedett szavaimra. 10 kerek perc telt el és kész volt a hajkreálmány... Zselé, a haja hátracsapva... KÉSZ!!!
A sztorit még fűszerezi az is, hogy ő soha nem fizet, csak és kizárólag anyu.
Nos, mindenki döntse el maga, hogyan értékeli az esetet. Személy szerint sírtam, de nem a röhögéstől. Kobold lefagyott, mert nem találkozott praktizálása alatt még csak hasonlóval sem.

Marv

A Sin City című filmből már jól ismert alakhoz hasonló pofa állított be egyik nap. Az, hogy rendesen totálmattrészeg volt, az csak egy dolog. De hogy van pofája bejönni egy igényes helyre, ahol kreatív munkával próbáljuk az emberek lelkét/haját vidámabbá tenni. Maradjon a kocsmába, vagy ami még jobb lenne, RAJZOLJÁK KÖRBE!!!
Lehetőleg a Doszpot Péter...
Tehát, elképesztő ügyességgel támolygott be a tömeg, merthogy kb. 120 kg volt, és elkezdett gagyogni. Rutinos voltam, így hellyel kínáltam. Ismerem az effajta kuveros gorillafalyzatokat. Tiszta sor, ha keveset gügyög, akkor kopaszra, ha többet akkor "lent rövid, fent hosszabb, átmenetesre" séró kell. Jelen esetben tar kellett neki. A művelet 6 percet vett igénybe. Én ennyi idő alatt berúgtam a belőle áradó penetráns, kocsmaszagú szeszgőztől. Tényleg majdnem behánytam. Mázli, hogy hamar végeztem... Megúsztam... Hittem...
A tag mikor felkelt volna! a székből, kiterült, mint Nagy alföld. Százhúsz kiló(leírni is sok). Megpróbáltuk felszedni, több-kevesebb sikerrel... Amikor fizetni kellett 2* annyit adott. Ekkor elkezdődött, hogy "Szejetjektiztejjek, édezsapa jógyerekvagyol...", aztán persze puszizkodni kellett... Ezidő alatt a párja, aki egy meggyötört, hallgatag nő, átvette tőlem a visszajárót. Aztán menni készült a pacák, megfogta a kilincset, és még dünnyögött a fradiról valami inteligenset. Majd visszajött, kifizette a "jajjvágást", és megint puszi. Közben visszaadtam a háta mögött a pénzt. Aztán megint lejátszódott a roppant szánalmas jelenet még egyszer.
Végre elmentek... 2 évet öregedtem... B@*%dme' azt a rohant durva @nyádat te faxoló deci...
Kobold ebból mit sem fogott fel, mert a körmét csináltatta az emeleten lévő műkörmös lánnyal. Jobb is. Láttátok volna az arcát, mikor tálaltam neki a sztorit...

Egy motivációgyilkosság volt ez, hogy miért NE legyél fodrász. De sajnos ez is elkerülhetetlen. This is the DARK SIDE...
;->>>

Töknemidetartozik...

De úgy gondoltam, hogy adok egy kicsit magamból is, így megosztom veletek éppen aktuális háttérképemet.

"Hold a felhők mögött, San Diego, Kalifornia"
Wikipedia képarchívumából

NoKomMent

Tehát ahogy ígértem:

Egy szikár külsejű férfi bemegy a borbélyhoz. Leül, és egy borotválást kér.
A borbély átvizsgálja az arcát, nincs e rajta valami bőrhiba. Minden rendben van,
de a csókának rettenetesen beesett az arca. A behabozás után, a borbély ad a manusnak
egy kis acélgolyót, hogy tegye a szájába, és görgesse mindig oda ahol éppen borotválja.
Minden rendben lezajlik, de a vendég kíváncsi lesz:
- Mondja csak, még soha nem nyelték le a golyót???
- De. De még mindig visszahozták...

***

- Mester, megborotválna? - kérdi a vendég a borbélytól. - Olyan vagyok, mint egy tüskés disznó.

- Nézze uram, a tüskét valahogy el tudom tüntetni.

***

Srác bedugja a fejét a fodrászüzlet ajtaján és beszól a tulajnak:
- Mennyit kell várnom egy hajvágásra?
- Körülbelül két órát - válaszol a borbély.
A srác elmegy. Néhány nap múlva ugyanúgy bedugja a fejét az ajtón és kérdi:
- Mennyit kell várnom egy hajvágásra?
A borbély körülnéz a várakozó embereken és válaszol:
- Körülbelül két és fél órát.
A srác elmegy. Egy hét múlva ugyanaz a jelenet játszódik le. A borbély -
miután a srác elment - odaszól az egyik vendégnek:
- Te, komám! Nézzed már meg, hova megy ez a srác, mert soha nem jön vissza
hajat vágatni! Egy kis idő múlva a borbély barátja visszatér, a hasát
fogja a röhögéstől.
- Na mi van? - kérdi a borbély - Hova ment a srác?
A haverja még mindig fulladozva:
- Hát a nejedhez, te hülye!

***

Bemegy a rendőr/szőke nő a fodrászhoz fülhallgatóval a fején.
- Kérem, vegye le, hogy meg tudjam rendesen nyírni - mondja a fodrász.
- Nem veszem le, mert az életem függ tőle - mondja. A fodrász nagy nehezen körbenyírja, ahogy csak tudja, de a végére már megunja a kínlódást, és lekapja a rendőr fejéről a fülhallgatót. Az azonnal holtan esik össze.
- Mit tettem! - kiált fel a fodrász, és kíváncsian belehallgat a fülhallgatóba, ahol ezt hallja: "belégzés, kilégzés".

***

Viszi a pacák a kisfiút a borbélyhoz:
- Csináljon ennek a gyereknek egy elegáns frizurát, kérem.
Én meg átmegyek a szemközti kocsmába, egy hideg sörért.
Miután a fodrász megnyírta a fiút:
- Na fiam, mikor jön már édesapád?
- Ő nem az édesapám, mi csak az utcán találkoztunk és kérdezte
"Te fiú, akarsz egy ingyenes hajvágást?"

***

A szőke nő elmegy a fodrászhoz, és kér egy vágást. Amikor a fodrász végez, megkérdi:
- Nos, hölgyem, hogy tetszik a frizura?
A szőke nő nézegeti a tükörben, majd megszólal:
- Tetszik, de hátul nem lehetne egy kicsit hosszabb?

***

Két fodrász beszélget:

- Hé, te miben vagy jó?
- Én? Hát, BARKÓBA...

***

Országjáró útja során a miniszterelnök egy kis falu fodrászüzlete előtt áll meg a kocsijával, és bemegy a borbélyhoz.
- Jó napot - mondja. - Tudja-e, hogy ki vagyok én?
A fodrász megnézi, rázza a fejét.
- Nem.
Mire beül a székbe:
- Nagyon jó! Akkor megborotválhat!

***

Azt kérdezi a fodrász a vendégét?l: -Uram,szeretné,ha megmaradna a hosszú haja? -Igen,persze! -Ok,akkor becsomagolom egy zacskóba!

***

Egy kisfiú ül a fodrász székében, és a fodrász kérdezi tőle:
- Milyen frizurát nyírjunk neked?
- Olyat tessék csinálni, mint az apukámnak, csak itt felül kerek lyuk nélkül.

***

Egy fodrász rohan az utcán, átkozódva. Megállítja egy rendőr:
- Elnézést, uram, de mit rohangál itt?
- Egy vendéget üldözök, nem fizetett a rohadék!
- Tegyen feljelentést! Van az elkövetőnek valami különleges ismertetőjegye?
- Igen. Vörös foltos barna ingben volt, és a jobb kezében vitte a bal fülét...

***

Az új vendéget megvágja a borbély. Némi mellébeszéléssel próbálja kiengesztelni, majd megkérdi:
- Uram, járt már nálunk korábban is?
- Nem, a lábamat a háborúban vesztettem el.

***

A rövidlátó borbély borotválás után a vendéghez:
- Tessék mondani, vörös nyakkendőt tetszik viselni, vagy telefonáljak a mentőkért?

***

Szituáció 1:

Egy nő éppen a fodrásztól jön. Találkozik barátnőjével. A párbeszéd:
- Ó! De csini vagy!
- Tényleg? Még nem néztem meg magam a tükörben, így nem tudom, sikerült-e a frizurám. Nem gondolod, hogy kicsit túl göndör lett?
- Ugyan már! Tökéletes lett. Én is szeretnék ilyen frizurát, de azt hiszem, az arcom túl széles hozzá. Pedig nagyon tetszik.
- Viccelsz? Szerintem nagyon is szép, hosszúkás arcod van. Neked jól áll a sima, rövid haj is. Én is lenyíratnám rövidre, de túl hosszú a nyakam.
- Á, semmi baja a nyakadnak, én is boldog lennék egy ilyennel. De az én fejem a vállamból nőtt ki.
- Ne viccelj már! Minden barátnőm irigykedik a nyakadra. Rajtad minden a helyén van. De nézz csak rám: túl rövidek a karjaim. Ha nem ilyen drabális vállaim lennének, lenne a méretemre rendes ruha...
(stb... stb...)

Szituáció 2:

Egy férfi éppen a fodrásztól jön. Találkozik a haverjával. A párbeszéd:
- Nyiratkoztál?
- Ja.

Kobold-lány

KB.úgy 3 hónappal ezelőtt kezdődött, mint minden, átlagos találkozás. Megfogta a kilincset, és határozottan benyitott a fodrászatba. Egy kedvesen mosolygó... Kobold... De tényleg... Tökreolyanám... A termete, nevetése, bizonyos gesztikulációi, minden. Természetesen bemutatkozott, és megbeszéltük, hogy ki ő, és hogy miért is jött. Ugyanis kaptam egy új kolleginát. Na, nem mintha a régi nem lett volna olyan jó(de ezt most ne feszegessük). ;->>> Beszélgettünk a szakmai múltunkról, jelenről, tervekről.

Életem során számtalan munkakörben vettem részt. Unalmas, monoton diákmunkák sokasága, főállású naplopó, etc... És most hivatásszerűen ápolgatom mások tengernyi haját. Ezekhez a melókhoz mindig járt olyas valaki, akivel együtt kellett dolgoznom. Nem hittem volna, hogy életemben még találkozok olyan személlyel akire azt tudom mondani, hogy MUNKATÁRS. Óriási különbség ugyanis, hogy valaki mellett, vagy valakivel dolgozol együtt. Csak most látom a szakadékot a két eset között...(Egyébként mindenki lemérheti a saját, jelenlegi állapotát úgy, hogy megnézi, hogy a környezetében dolgozók mennyire motiválják őt arra, hogy bemenjen dolgozni). Kobold képes szakmailag, emberileg motiválni, hogy fejlesszem magam. Úgy érzem, hogy a beszélgetéseink 98%-a nem üres, "milyen szép/rossz az idő" típusú mellébeszélés. Érdekes(persze csak szakmailag), hogy ha azt mondom neki: Csinálj, egy vertikális leválasztást B-vonalon, fejtetőtől nullpontig, és emeld ki a hajat 135°-ban, majd tompán vágd el... AKKOR Ő EZT ÉRTI!!! Nem kell magyarázkodnom, kiselőadást tartanom. Ne értsük félre, aki nem szakmabeli, és tudja mi ez, akkor respect.

Rövidre zárva, kívánom, hogy mindenkinek jusson legalább egy ehhez hasonló munkatárs az életében. Ne elégedjetek meg a középszerű kapcsolatokkal, törekedjetek, a minőségiekre.

Zárásul pedig megkérek mindenkit arra, hogy osszatok meg velem, minél több fodrászos viccet. Igérem leírom nektek az eddigieket...

NagGyonNanO

A bejegyzés címét csak azok értik, akikkel együtt töltöttem egy végtelen délutánt...Köszönet B&P-nek...

Ollókezűnek lenni egyébként nehéz. Nem a szakmai mizériákról van szó, hanem az ezzel járó lelki balhorgokról. Csak hogy értsétek: vendégem egy fiatal házaspár, elég kulturáltak. Az ifjú ara(dögös, melíros szőke) várandós egy reményteli fiúval. Apa, egy vállalatnál dolgozik, sok lóvét visz haza, csupa idill. Ám egyik hajvágás alkalmával a srác, másnaposan, beszédes kedvében volt. Elmesélte nekem, hogy külföldi, üzleti úton, valahol a világ másik, napos oldalán, céges bulit tartottak. Iszogattak... Adtak az élvezetnek. Főhősünk valahogy összekeveredett egy külföldi macával. Jól megcsinálta a hölgyeményt, állítása szerint.......

De mit tehetek én??? Nem közölhetem a lánnyal: - Te, a palid félrekefél vazzeg, te meg ennek szülsz??? Kemény kérdés a titoktartás(várom a kommenteket a témáról).

Most ez buggyant ki belőlem.

Asszem mára ennyi. Jameghogy: Crysis forevör... ;->>>

Wellcome!!!?!

Helló mindenki!!!

Végül is sikerült eljutni idáig. Azt nem tudom, hogy az pontosan hol van, de örülök neki.

Első bejegyzéshez híven kéne valami frappánsat mondani, de most nem jön az ihlet... Hamarosan megvásárlom a neviúj, csúcsteljesítményű ámítógépemet, és akkor majd gőzerővel szerkesztem a blogot (deténylegám). Addig is a hangerő legyen veletek...