Próbálok írni. Pozitívan. De az események viharos kavalkádjában elég nehezen boldogulok.
Sajnos elérkezett az a pillanat, hogy vissza kell emlékeznem az elmúlt, közel egy évre.
Volt MINDEN... Megismerkedés, összehangolódás, érzelmi viharok, nevetés, sírás, csöppnyi odafigyelés, egyszerre lélegzés, kitartás, ostobaság, elbúcsúzás. Röviden. Természetesen ettől azért ez sokkal több volt. Már-már élettársi iszony volt a maga kicsinyes nemében. Kobolddal napi 6-8 órát voltunk egy kellemes légtérbe zárva, de ha dolgoztunk, akkor azt igazán összhangban, közel 30 cm-es távolságban. Tudniillik, hogy közvetlen mellettem nyomta az ipart, igazán keményen, odaadóan.
Rengeteget tanultam ebben az időszakban. Sokszor a saját bőrömön, de legfőképp Koboldén.
Pl:
- ha valaki kisebb nálad, attól még mondhat újat
- kicsi a bors, de tényleg
- azért, mert valaki szép+rosszindulatú, lehetnek értékei
- az utolsó csöves is lehet tanítómestered...
Amikor pénteken összepakolt, hogy akkor ő most megy, na az igazán fájt. Szomorúságot éreztem. Olyan szőrös-szívbemarót. Valójában puszta önzés volt ez, hiszen annak fáj, akit otthagynak, és nem annak aki elmegy. Mit tehettem volna??? Segítettem pakolni. Jópofát vágtam hozzá, még közömbösen kedves is voltam. Igazából egy kiadós, véresre pofozást érdemelt volna, de tudtam nagyon jól, hogy az egyáltalán nem segít semmit. És hogy miért, az nem tartozik a publikumra. Legyen elég csak annyi, hogy mindenkinek el kell követnie egy méretes, kegyetlen pofára esést(magasról betonra)ahhoz, hogy megtanulja, mit nem csinálunk többet az életben soha-soha-soha....
Jelen pillanatban, ha bemegyek a fodrászatba üresen tátong a sok kedves emlék asztala, szekrénye. Megannyi tanítással teli nap, és most por, haj, megszáradt lakkpermet lepi mind.
Nekem megadatott, hogy volt egy MUNKATÁRSAM... Lelépett...
De azért KÖSZÖNÖK MINDENT!!!
Ha hihetek a pszichológia könyveknek, akkor innentől kezdve csak hozzá mérek mindenkit... Persze minden erőmmel azon leszek, hogy befogadjam a változást, a mást, a különbözőt...
Dö só mászt gó ón!!! Ha kerül mellém valaki, tüzetesen bemutatom nektek, ígérem...
Addig is legyetek jó rosszak, használjatok balzsamot, és soha ne fésüljétek a zselés hajatokat.
;->>>
Ollókezű
2009. április 5.
2009. március 24.
2009. március 19.
Bármi
Mint ahogyan a lap alján mellékelt ábra is mutatja, meglehetősen régen adtam hírt magamról.
Oka sajnos nem a kimerítő, megterhelő munka volt, hanem írói válság. Tudom-tudom, nem is vagyok író, hanem Hairologistical szakember. De tényleg. Úgy látszik a "válság" ide is kihatott.
Visszaolvastam az eddigi írásaimat. Szánalmasak!!!
Undorító fröcsögés, sárdobálás, ujjal mutogatás. Ezt kell hogy mondjam tiszta szívemből, annak ellenére, hogy talán helyenként humorosra sikerült színezni a sablonos sztorikat. Valami kiégett bennem.(Vagy éppen újjászületett) Ez persze nem azt jelenti, hogy kinyírom a blogot. Sajnálnám azt a millió belefeccölt energiát, időt.
Rengeteget agyaltam mostanság az emberi kapcsolataimon mind a munkahelyen, magánéletben. Rájöttem, hogy csak a negatív vesz körül. Mindenki panaszkodik, lehangolt, beteges, önző, lehúzós, befordult. Ezzel még igazán semmi baj. De sehol egy őszinte mosoly, egy szívet melengető, öröm-könnyfakasztó történet. Nos, én pont ilyenekre fogok vadászni, ugyanis én is önző vagyok.
Merő öncélúságból fakadóan fogok Nektek pozitívan írni. Tiszta sor: ha pozitívat teszek bele, pozitívat kapok vissza. Ennyi. A blogírás hatásszünetében erre kellett rájönnöm, sok egyéb mellett. Hát ki vagyok én, hogy fikázzak másokat teljesen alaptalanul.
Bocsánat mindenkitől.
Ígérem innentől fogva csak a pozitív felhangú/kimenetelű eseményekről, emberekről fogok írni. Remélem sikerülni is fog. ;->>>
Oka sajnos nem a kimerítő, megterhelő munka volt, hanem írói válság. Tudom-tudom, nem is vagyok író, hanem Hairologistical szakember. De tényleg. Úgy látszik a "válság" ide is kihatott.
Visszaolvastam az eddigi írásaimat. Szánalmasak!!!
Undorító fröcsögés, sárdobálás, ujjal mutogatás. Ezt kell hogy mondjam tiszta szívemből, annak ellenére, hogy talán helyenként humorosra sikerült színezni a sablonos sztorikat. Valami kiégett bennem.(Vagy éppen újjászületett) Ez persze nem azt jelenti, hogy kinyírom a blogot. Sajnálnám azt a millió belefeccölt energiát, időt.
Rengeteget agyaltam mostanság az emberi kapcsolataimon mind a munkahelyen, magánéletben. Rájöttem, hogy csak a negatív vesz körül. Mindenki panaszkodik, lehangolt, beteges, önző, lehúzós, befordult. Ezzel még igazán semmi baj. De sehol egy őszinte mosoly, egy szívet melengető, öröm-könnyfakasztó történet. Nos, én pont ilyenekre fogok vadászni, ugyanis én is önző vagyok.
Merő öncélúságból fakadóan fogok Nektek pozitívan írni. Tiszta sor: ha pozitívat teszek bele, pozitívat kapok vissza. Ennyi. A blogírás hatásszünetében erre kellett rájönnöm, sok egyéb mellett. Hát ki vagyok én, hogy fikázzak másokat teljesen alaptalanul.
Bocsánat mindenkitől.
Ígérem innentől fogva csak a pozitív felhangú/kimenetelű eseményekről, emberekről fogok írni. Remélem sikerülni is fog. ;->>>
2009. február 10.
2009. január 25.
Balance
Életemben nem hallottam még ilyen sztorit. Igazából az volt a legfurcsább, hogy magam sem tudtam eldönteni, hogy sírjak, nevessek, vagy csak simán maradjak mérhetetlen csendben...
De ne rohanjunk így előre.
Megérkezett egy kedves, ifjú, hölgyvendégem, ama helyiségbe ahol megrázó történeteim javát szenvedem el. A festés-vágás-szárítás hosszadalmas, szinte már gyilkosan unalmas procedúrája alatt volt alkalmam beszélgetni egy kicsit vele. Roppant kellemes társaság volt amellett, hogy mesésen szép is. Szó esett a nők által roppant kedvelt témáról, a fogyókúráról. Meglepett az, hogy ő sportol, és nem koplal idióták módjára. Igen!!! Sportol!!! Van még néhány elvetemült gaz, akik efféle őrültségekre adják fejüket...
Szóba került a kisasszonynak egy barátosnéje, aki igaz, hogy szép, de ő nem él ezzel a kellemetlen, sokszor fárasztó tevékenységgel. Következés képen túlsúlyos. Már csak azért is, mert állítása szerint irodai munkát végez, és mert zabál, amikor szeretetéhes. Érthető a kompenzáció, hiszen a mínuszt plusszal kell feltölteni. Csak a bökkenő az, hogy utána is tovább tömi magát. És csak tömi, és tömi... Majd mikor felszedett magára 1-2 hét alatt 10 kilót, rájött, hogy ez márpedig így nem mehet tovább. Kitalálta hát, hogy diétázni fog, mégpedig úgy, hogy elfogyaszt napi 1 almát, meg 2-3 liter vizet. Hihetetlen az emberi agy, már akinek van!!!
Természetesen az almát gondosan négyrét szelte, és úgy adagolta magának nap mint nap, hogy kitartson délutánig, hiszen utána már TILOS ennie. Mondom, hihetetlen, de működött...
Egyészen addig, amíg vissza nem nyerte versenysúlyát.. Amikor a tükörben már kellőkép véznának látta magát,mérlegre állt, és bizony túllőtt a célon. Szegényke elszégyellte magát, hogy milyen csacsiságot is csinált. Kitalálta hát, hogy akkor felszed egy kicsit.
Na most jön a durva része...
Esténként, a kedvenc beszélgetős műsora mellé leült, és elfogyasztotta az általa készített kalóriabombát. A recept egyszerű: 1 TÁL + 1/4 KILÓ ZSÍR + 1/5 KILÓ CUKOR !!!!!!!
Bámulatos. Briliáns. Végtére is logikus. Csak az egyetlen bökkenő ezzel az, hogy így hirtelen nyerte a súlyt vissza. De úgy látszik a csajszinak bevált a recept, mert állítólag ezt az ördögi kört játsza folyamatosan. Mint az ingaóra. Persze sem a szívnek, sem a bőrnek, sem semminek sem tesz jót, de ha ő így érzi jól magát, hát legyen.
Íme egy tuti recept, mindenkinek ajánlom!!!
;->>>
De ne rohanjunk így előre.
Megérkezett egy kedves, ifjú, hölgyvendégem, ama helyiségbe ahol megrázó történeteim javát szenvedem el. A festés-vágás-szárítás hosszadalmas, szinte már gyilkosan unalmas procedúrája alatt volt alkalmam beszélgetni egy kicsit vele. Roppant kellemes társaság volt amellett, hogy mesésen szép is. Szó esett a nők által roppant kedvelt témáról, a fogyókúráról. Meglepett az, hogy ő sportol, és nem koplal idióták módjára. Igen!!! Sportol!!! Van még néhány elvetemült gaz, akik efféle őrültségekre adják fejüket...
Szóba került a kisasszonynak egy barátosnéje, aki igaz, hogy szép, de ő nem él ezzel a kellemetlen, sokszor fárasztó tevékenységgel. Következés képen túlsúlyos. Már csak azért is, mert állítása szerint irodai munkát végez, és mert zabál, amikor szeretetéhes. Érthető a kompenzáció, hiszen a mínuszt plusszal kell feltölteni. Csak a bökkenő az, hogy utána is tovább tömi magát. És csak tömi, és tömi... Majd mikor felszedett magára 1-2 hét alatt 10 kilót, rájött, hogy ez márpedig így nem mehet tovább. Kitalálta hát, hogy diétázni fog, mégpedig úgy, hogy elfogyaszt napi 1 almát, meg 2-3 liter vizet. Hihetetlen az emberi agy, már akinek van!!!
Természetesen az almát gondosan négyrét szelte, és úgy adagolta magának nap mint nap, hogy kitartson délutánig, hiszen utána már TILOS ennie. Mondom, hihetetlen, de működött...
Egyészen addig, amíg vissza nem nyerte versenysúlyát.. Amikor a tükörben már kellőkép véznának látta magát,mérlegre állt, és bizony túllőtt a célon. Szegényke elszégyellte magát, hogy milyen csacsiságot is csinált. Kitalálta hát, hogy akkor felszed egy kicsit.
Na most jön a durva része...
Esténként, a kedvenc beszélgetős műsora mellé leült, és elfogyasztotta az általa készített kalóriabombát. A recept egyszerű: 1 TÁL + 1/4 KILÓ ZSÍR + 1/5 KILÓ CUKOR !!!!!!!
Bámulatos. Briliáns. Végtére is logikus. Csak az egyetlen bökkenő ezzel az, hogy így hirtelen nyerte a súlyt vissza. De úgy látszik a csajszinak bevált a recept, mert állítólag ezt az ördögi kört játsza folyamatosan. Mint az ingaóra. Persze sem a szívnek, sem a bőrnek, sem semminek sem tesz jót, de ha ő így érzi jól magát, hát legyen.
Íme egy tuti recept, mindenkinek ajánlom!!!
;->>>
2009. január 21.
Mit NE mondjunk!!!
Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy munkahelyén, magánéletében nem remekelt.
Mi több, pocsékul volt. És hogy alul teljesített, az igen szolid kifejezés a ritka szarra. Nos, velünk is megesik bármily meglepő...
Egy átmulatott hétvége, görbe este, balhés hétköznap, szimpla fáradtság, probléma hegyek, rossz hajnap, sorolhatnánk akár egy hétig. De a lényeg az elszólás, a baki.
Képzeljük el, hogy kissé dekoncentráltan a jól megszokott mondatok helyett más csúszik ki a szánkon, vagy egy menthetetlen helyzetből próbálunk kikászálódni, de nem megy...
Fodrász: - Elég szoros a beterítő???
Vendég: - Remélem jó lesz a színe/formája...
F: - Én is...
F: - Szerintem meg jó, JÓ???
- ...pedig szerintem jól áll a formátlan arcodhoz...
- Jújj, de izgulok!
- Viszket, mosni kell!!!
- Szia, gyere vetkőzz le. Majd szólok, ha abba hagyhatod!!!
- Ennél jobb már úgy sem lesz....
- Szarból várat???
- ...és fáj a füled???
- ...lehet, hogy a másik jobb lett volna???
- ...lássuk a végedet...
- Tudod, elég vagány parókákat is készítenek ma már.
- Rövid??? De hisz már rád fért egy kis változás, nem???
Dióhéjban ennyit tudtam felidézni. Ha lesz még, akkor úgyis megosztom azokat is.
Amennyiben hallotok ehhez hasonló, szemfelakasztó mondatokat, tegyétek közhírré.
;->>>
Mi több, pocsékul volt. És hogy alul teljesített, az igen szolid kifejezés a ritka szarra. Nos, velünk is megesik bármily meglepő...
Egy átmulatott hétvége, görbe este, balhés hétköznap, szimpla fáradtság, probléma hegyek, rossz hajnap, sorolhatnánk akár egy hétig. De a lényeg az elszólás, a baki.
Képzeljük el, hogy kissé dekoncentráltan a jól megszokott mondatok helyett más csúszik ki a szánkon, vagy egy menthetetlen helyzetből próbálunk kikászálódni, de nem megy...
Fodrász: - Elég szoros a beterítő???
Vendég: - Remélem jó lesz a színe/formája...
F: - Én is...
F: - Szerintem meg jó, JÓ???
- ...pedig szerintem jól áll a formátlan arcodhoz...
- Jújj, de izgulok!
- Viszket, mosni kell!!!
- Szia, gyere vetkőzz le. Majd szólok, ha abba hagyhatod!!!
- Ennél jobb már úgy sem lesz....
- Szarból várat???
- ...és fáj a füled???
- ...lehet, hogy a másik jobb lett volna???
- ...lássuk a végedet...
- Tudod, elég vagány parókákat is készítenek ma már.
- Rövid??? De hisz már rád fért egy kis változás, nem???
Dióhéjban ennyit tudtam felidézni. Ha lesz még, akkor úgyis megosztom azokat is.
Amennyiben hallotok ehhez hasonló, szemfelakasztó mondatokat, tegyétek közhírré.
;->>>
2009. január 11.
2009. január 8.
Letuccvángi!!!
Mi ez, vágóhíd???
Bakker, sepuszi, sepá???
Zárás előtt nemsokkal benéz egy 30-as manusz telefonnal a fülén, hogy akkor vágja le valaki a haját... Kobold volt a soros a beesők terén, így rutinból válaszolt:
- 5 perc, és kész!!! - én még fel se néztem a munkámból mikorra már elviharzott. Azt mondta elköszönés gyanánt, hogy vesz ki pénzt. Úgy látszik változnak a szokások, mert én még a "viszont látásra" sztenderdnél ragadtam le. Naná, hogy fél óra múlva jött csak vissza, de kollegina ezt nem bánta.
Pocakos, suttogós, kocsmatöltelék volt, aki állítólag most költözött a környékre. Kitudja, lehet, hogy igazat mondott. Rettenet kricsmi szagot árasztott magából, de olyat, hogy utólag én kértem elnézést a vendégektől. Megértették, sajnálták is. Záráshoz értünk mikorra befejezte Kobold a műtétet. Elkezdtem annak rendje, s módja szerint pakolni, mikor benyögte a pacák, hogy átjönne a szomszédból egy barátja, vágja má' le azt is...
Mondom én, mészárszék...
Ő már sokkal kulturáltabb volt, de mivelhogy későre járt, így nem vártam meg a végkifejletet. Annyi még kiderült számunkra, hogy a fiú egy szakács, aki mérlegképes könyvelői karrierjét hagyta ott, hogy főzzön. Érdekes, furcsa, bizarr, de megértem, mert én is hasonló pályába fogtam volna, ha ráállok. Csakhogy nem vonzott a számok világa. Remélem holnapra kiszellőzik a kocsmaszag átható, leírhatatlan bűze... ;->>>
Bakker, sepuszi, sepá???
Zárás előtt nemsokkal benéz egy 30-as manusz telefonnal a fülén, hogy akkor vágja le valaki a haját... Kobold volt a soros a beesők terén, így rutinból válaszolt:
- 5 perc, és kész!!! - én még fel se néztem a munkámból mikorra már elviharzott. Azt mondta elköszönés gyanánt, hogy vesz ki pénzt. Úgy látszik változnak a szokások, mert én még a "viszont látásra" sztenderdnél ragadtam le. Naná, hogy fél óra múlva jött csak vissza, de kollegina ezt nem bánta.
Pocakos, suttogós, kocsmatöltelék volt, aki állítólag most költözött a környékre. Kitudja, lehet, hogy igazat mondott. Rettenet kricsmi szagot árasztott magából, de olyat, hogy utólag én kértem elnézést a vendégektől. Megértették, sajnálták is. Záráshoz értünk mikorra befejezte Kobold a műtétet. Elkezdtem annak rendje, s módja szerint pakolni, mikor benyögte a pacák, hogy átjönne a szomszédból egy barátja, vágja má' le azt is...
Mondom én, mészárszék...
Ő már sokkal kulturáltabb volt, de mivelhogy későre járt, így nem vártam meg a végkifejletet. Annyi még kiderült számunkra, hogy a fiú egy szakács, aki mérlegképes könyvelői karrierjét hagyta ott, hogy főzzön. Érdekes, furcsa, bizarr, de megértem, mert én is hasonló pályába fogtam volna, ha ráállok. Csakhogy nem vonzott a számok világa. Remélem holnapra kiszellőzik a kocsmaszag átható, leírhatatlan bűze... ;->>>
2009. január 2.
B.Ú.É.K.!!!
Mindenkinek!!! Meg síma, csillogó, stílusos, hajat...
Remélem kedves olvasók, hogy békés évnek nézünk elébe. Szerintem ránk fér már. Legalább is nekem igen.
2008 tartogatott elég meglepetést (amiket utálok), váratlan eseményeket, hosszas küszködéseket, sok csalódást, végtelen várakozást, kellemetlen változásokat. Személy szerint elegem volt belőle, és óriási megkönnyebbülést hozott az éjféli tűzijáték ropogós robaja.
És akkor végre vége lett. Sziklák gördültek le a vállamról.
Most jöhet tehát valami más...Hogy pontosan mit is takar ez a bizonyos "más", azt még nem tudom, de úgy is leírom...
Mindenesetre sokkal felszabadultabbnak érzem magam, pláne, hogy eme blog is kapott egy új külsőt (Köszönöm kedves tAlizmán, Arykomate).
Egyszersmind legyen eredményes évetek, így előre is...;->>>
Remélem kedves olvasók, hogy békés évnek nézünk elébe. Szerintem ránk fér már. Legalább is nekem igen.
2008 tartogatott elég meglepetést (amiket utálok), váratlan eseményeket, hosszas küszködéseket, sok csalódást, végtelen várakozást, kellemetlen változásokat. Személy szerint elegem volt belőle, és óriási megkönnyebbülést hozott az éjféli tűzijáték ropogós robaja.
És akkor végre vége lett. Sziklák gördültek le a vállamról.
Most jöhet tehát valami más...Hogy pontosan mit is takar ez a bizonyos "más", azt még nem tudom, de úgy is leírom...
Mindenesetre sokkal felszabadultabbnak érzem magam, pláne, hogy eme blog is kapott egy új külsőt (Köszönöm kedves tAlizmán, Arykomate).
Egyszersmind legyen eredményes évetek, így előre is...;->>>
2008. december 14.
Giccs...Kari...Parádé...
EZ van. Ilyen ez az időszak.
Már elfogadtam, hogy a november elejétől számított 2-3 hónap az ez. DE MINDENHOL. Sőt a lányok még a fodrászatot is felcsicsázták mindenféle kifutófényekkel, ízléses hányingerkeltő sztaniol mizékkel, ráadásul napokon át.
Tudom-tudom. Kell ez, hiszen a közízlés megkívánja, hogy a szalont lengje körül a karácsony kellemes hangulata, a szeretet melegsége, és hasonlók, amiket én valószínűleg soha nem fogok igazán megérteni. Nem azért, mert nekem érzéketlen szőrös szívem van (persze az van), hanem mert szerintem ehhez nem kellenek kitüntetett napok...
Miért csináljuk ezt az álszent mosolygós kedvességet??? Gyere szívem örülj egy kicsit Nekem (önző, érzelmi zsarnok), megvettem Nekünk 35 millióért ezt a 2*3 méteres LCD tévét, hogy Én nézhessem...
És közben mindenki örül, minden csillog-villog, tele fényes, illatos gennyel. De érzelmek meg sehol.
A belváros meg mindinkább olyan, mint valami LED-hangyákkal teleszórt bolhapiac. A fákra meg égősor-kotont húztak...Szegény fák...
DE azért meg van az előnye is ennek a felhajtásnak, hisz észrevehettétek, hogy kevesebbet írtam, ergo több a munkám. Így ebből a szempontból nincs panasz. Legalább meg tudom venni a fent említett tv-t. De ennyit a zsörtölődéseimről.
Sztori:
Felhívott egy kedves hangú fiatalember, valami Missziótól. Egyik vendégem adta meg a számom nekik, mert hogy ők is olyan segítőkész emberek mint én (ó,ha tudnák). Kérdezte az ipse, hogy milyen problémáim vannak az életben, hátha tudna segíteni. Köpni-nyelni sem tudtam. Hogy Ő segíteni a magánéletemben??? - Kötve hiszem, de ha te vagy a varázsló, akkor kívánhatok hármat??? -kérdeztem, mire Ő egy közös beszélgetésre invitált. Szerintem elég határozott volt a fellépésem, mert azóta sem hívott... Jobban is járt, mert egy kapható barátomat már beizzítottam, hogy megyünk röhögni, akarom mondani beszélgetni... Utólag azt állapítottuk meg a vendégemmel, hogy ezeknek a missziós tagoknak rengetek pénzük, meg idejük lehet, hogy csak így jótékonykodnak. Vagy ez egy szekta, és be akartak húzni. Én még természetesen "várom" a hívásukat...
Addig is legyetek szorgos fogyasztók, vásároljatok hitelre. És a társadalom hasznos tagjaiként díszítsétek fel a környezeteteket minél jobban, hátha attól változik valami...
;->>>
Már elfogadtam, hogy a november elejétől számított 2-3 hónap az ez. DE MINDENHOL. Sőt a lányok még a fodrászatot is felcsicsázták mindenféle kifutófényekkel, ízléses hányingerkeltő sztaniol mizékkel, ráadásul napokon át.
Tudom-tudom. Kell ez, hiszen a közízlés megkívánja, hogy a szalont lengje körül a karácsony kellemes hangulata, a szeretet melegsége, és hasonlók, amiket én valószínűleg soha nem fogok igazán megérteni. Nem azért, mert nekem érzéketlen szőrös szívem van (persze az van), hanem mert szerintem ehhez nem kellenek kitüntetett napok...
Miért csináljuk ezt az álszent mosolygós kedvességet??? Gyere szívem örülj egy kicsit Nekem (önző, érzelmi zsarnok), megvettem Nekünk 35 millióért ezt a 2*3 méteres LCD tévét, hogy Én nézhessem...
És közben mindenki örül, minden csillog-villog, tele fényes, illatos gennyel. De érzelmek meg sehol.
A belváros meg mindinkább olyan, mint valami LED-hangyákkal teleszórt bolhapiac. A fákra meg égősor-kotont húztak...Szegény fák...
DE azért meg van az előnye is ennek a felhajtásnak, hisz észrevehettétek, hogy kevesebbet írtam, ergo több a munkám. Így ebből a szempontból nincs panasz. Legalább meg tudom venni a fent említett tv-t. De ennyit a zsörtölődéseimről.
Sztori:
Felhívott egy kedves hangú fiatalember, valami Missziótól. Egyik vendégem adta meg a számom nekik, mert hogy ők is olyan segítőkész emberek mint én (ó,ha tudnák). Kérdezte az ipse, hogy milyen problémáim vannak az életben, hátha tudna segíteni. Köpni-nyelni sem tudtam. Hogy Ő segíteni a magánéletemben??? - Kötve hiszem, de ha te vagy a varázsló, akkor kívánhatok hármat??? -kérdeztem, mire Ő egy közös beszélgetésre invitált. Szerintem elég határozott volt a fellépésem, mert azóta sem hívott... Jobban is járt, mert egy kapható barátomat már beizzítottam, hogy megyünk röhögni, akarom mondani beszélgetni... Utólag azt állapítottuk meg a vendégemmel, hogy ezeknek a missziós tagoknak rengetek pénzük, meg idejük lehet, hogy csak így jótékonykodnak. Vagy ez egy szekta, és be akartak húzni. Én még természetesen "várom" a hívásukat...
Addig is legyetek szorgos fogyasztók, vásároljatok hitelre. És a társadalom hasznos tagjaiként díszítsétek fel a környezeteteket minél jobban, hátha attól változik valami...
;->>>
2008. december 3.
Töknemidetartozik... II
Ezennel hivatalosan is hagyományt teremtek.
Tehát újfent következzék aktuális háttérképem...
Tehát újfent következzék aktuális háttérképem...
2008. november 19.
ElégLegyenMÁ'
Janus Pannonius,Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Katona József,Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Weöres Sándor, Madách Imre, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, József Attila, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Örkény István......
És ez csak néhány név volt a magyar irodalom nagyjai közül...
Jó esetben mindenki, az olvasott nevek közül, ismeri legalább a 90%-át, és lehet, hogy idézni is tud tőlük. Nem elvárás, mert szerintem én nem tudnék visszamondani egy teljes verset sem.
De ettől függetlenül arra azért próbálok figyelni, hogy a vendégek előtt, és a közéletben is egyaránt helyesen, választékosan fogalmazzak. (több-kevesebb sikerrel)
Kikészít, hogy a mai média-pop-divatvilág teljesen ellehetetleníti a magyar nyelvet. A fiatalokra csak a sallang, egyszerű mondatok, és a konyhanyelv hat. Az iskolarendszer is lehetővé teszi az elbutulást...Igen, nézd csak meg, hogy anyáink-apáink mennyivel nagyobb követelménynek voltak kitéve anno.
Érzem én is, hogy a világ felgyorsult, globalizáltabb, sematikusabb, felszínesebb lett, de azért "álljunk meg egy szóra, Grécsi tanár úrral"!!!
Amikor betelt a pohár, kifakadtam Koboldnak, hogy "namiazhogyeléglegyenmostmá"...
IGENIS TESSÉK SZÉPEN BESZÉLNI!!!
Spontán gyűjtési akció vette kezdetét, ahol a különféle "trendi" dumák kerültek terítékre. Csak néhányat sikerült összeszedni, de ha ti is hallotok valami égbekiáltó, fogcsikorgató ostobaságot, egyet tanácsolhatok: Ne tartsd vissza, oszd meg velünk. Remélve, hogy ebből mások is tanulnak.
U.I.: Köszönet a barátoknak, a figyelmes gyűjtőmunkáért...
- Furi /fura,furcsa/ (ezt utálom a legjobban)
- Ari, Édi, Figyi, Bonyi, Bocsika, Okécska
- Egi /egészség/
- Csomizom a Kari Ajcsit /csomagolom a karácsonyi ajándékot/
- Bari /barát/
- Üzi
- Kajcsi /mindennapi betevő/
- Szülcsi napcsi, Szüli dátum /születésnap/
- Depi, Öngyi (remélem nem kell magyarázni)
- Szerizlek /szeretlek/
- Romi /romantika/
- Fürcsi, Türcsi, Hajcsi (kiborító)
- Fülcsivaló /fülbevaló/
- Tarcsi /tartozás/
- Távi /távirányító/
- Cukkancs (vendég mondta a telefonba)
- Zujci, Zujca (lásd: cuki, ari)
- Spanci /cimbora/
- Spaci /spatula/
- Szutyi /szutykos/
- Bebaszcsizik /berúg/
- Doksizás /dokumentálás/
- Üfi /ügyfél/
- Köszcsi, Szupcsi, Szupcsiri!!!
Na, én itt adtam fel az egészet...
;->>>
És ez csak néhány név volt a magyar irodalom nagyjai közül...
Jó esetben mindenki, az olvasott nevek közül, ismeri legalább a 90%-át, és lehet, hogy idézni is tud tőlük. Nem elvárás, mert szerintem én nem tudnék visszamondani egy teljes verset sem.
De ettől függetlenül arra azért próbálok figyelni, hogy a vendégek előtt, és a közéletben is egyaránt helyesen, választékosan fogalmazzak. (több-kevesebb sikerrel)
Kikészít, hogy a mai média-pop-divatvilág teljesen ellehetetleníti a magyar nyelvet. A fiatalokra csak a sallang, egyszerű mondatok, és a konyhanyelv hat. Az iskolarendszer is lehetővé teszi az elbutulást...Igen, nézd csak meg, hogy anyáink-apáink mennyivel nagyobb követelménynek voltak kitéve anno.
Érzem én is, hogy a világ felgyorsult, globalizáltabb, sematikusabb, felszínesebb lett, de azért "álljunk meg egy szóra, Grécsi tanár úrral"!!!
Amikor betelt a pohár, kifakadtam Koboldnak, hogy "namiazhogyeléglegyenmostmá"...
IGENIS TESSÉK SZÉPEN BESZÉLNI!!!
Spontán gyűjtési akció vette kezdetét, ahol a különféle "trendi" dumák kerültek terítékre. Csak néhányat sikerült összeszedni, de ha ti is hallotok valami égbekiáltó, fogcsikorgató ostobaságot, egyet tanácsolhatok: Ne tartsd vissza, oszd meg velünk. Remélve, hogy ebből mások is tanulnak.
U.I.: Köszönet a barátoknak, a figyelmes gyűjtőmunkáért...
- Furi /fura,furcsa/ (ezt utálom a legjobban)
- Ari, Édi, Figyi, Bonyi, Bocsika, Okécska
- Egi /egészség/
- Csomizom a Kari Ajcsit /csomagolom a karácsonyi ajándékot/
- Bari /barát/
- Üzi
- Kajcsi /mindennapi betevő/
- Szülcsi napcsi, Szüli dátum /születésnap/
- Depi, Öngyi (remélem nem kell magyarázni)
- Szerizlek /szeretlek/
- Romi /romantika/
- Fürcsi, Türcsi, Hajcsi (kiborító)
- Fülcsivaló /fülbevaló/
- Tarcsi /tartozás/
- Távi /távirányító/
- Cukkancs (vendég mondta a telefonba)
- Zujci, Zujca (lásd: cuki, ari)
- Spanci /cimbora/
- Spaci /spatula/
- Szutyi /szutykos/
- Bebaszcsizik /berúg/
- Doksizás /dokumentálás/
- Üfi /ügyfél/
- Köszcsi, Szupcsi, Szupcsiri!!!
Na, én itt adtam fel az egészet...
;->>>
2008. október 27.
SzekuRicsi
Derűs nap volt. Emlékszem annak kellett lennie, mert így legalább volt mit elrontani.
Píííí-Bííííí... Eképpen rikácsolt az ajtó, ahogy megérkezett Ő. Hihetetlen érzékem van már a kritikus esetek kiszimatolására, így vettem egy nagy lélegzetet, és kezet ráztam a "bennszülött" fiatalemberrel. Mosolygós volt, ez tetszett, de semmi egyéb. Asszem munkából jöhetett, mert a hátára volt írva, hogy Közvágóhíd-Security. E felirat láttán egy átlagos ember azt hihetné, hogy 100 kg nettó, tarkopasz, kigyúrt, stb... Nos, nem.
130 cm mély, 50 kg vasággyal együtt, és igen halkszavú volt. Nem vagyok igazán kisportolt, de egy ilyen "keménycsávót" szerintem még én is lenyomok a reggeli teám előtt.
Kérdezem tőle, hogy miben segíthetek? A válasz cérnahangon érkezett.
- Vággyadmá'leja hajamat lécci!!!
Rápillantottam a 12 cm-es drótkefével ötvözött cirokseprű hajára, és a már jól begyakorolt kérdéssel álltam elő:
- Mostál ma már hajat (egyáltalán)???
Na, ezen a váratlan kérdésen egy kicsit fennakadt, de további rutinnal éltem:
- Mikor mostál hajat utoljára???
Erre egy kaján vigyor kíséretében közölte, hogy 2 hónapja (igen, jó a szemed) nem mosott... Pókerarcom van már...
Megmostam hát, és beültünk a székbe. 3 mm "hosszúságúra" óhajtotta levágatni. Megtettem. Igaz, közben kicsit elszórakoztattam magam különféle extém formák kialakításával, de a végeredmény magáért beszélt...Golyófej...
Még azt hozzátenném, hogy a háromszor megmosott haja levágás után is penetráns hullaszagot árasztott, és foszló bőrdarabok hagyták el a fejét. Fizetés után nekiálltam az eszközeimet műtős fertőtlenítővel sterilizálni. A nap további része ehhez képest jelentéktelen volt. ;->>>
Píííí-Bííííí... Eképpen rikácsolt az ajtó, ahogy megérkezett Ő. Hihetetlen érzékem van már a kritikus esetek kiszimatolására, így vettem egy nagy lélegzetet, és kezet ráztam a "bennszülött" fiatalemberrel. Mosolygós volt, ez tetszett, de semmi egyéb. Asszem munkából jöhetett, mert a hátára volt írva, hogy Közvágóhíd-Security. E felirat láttán egy átlagos ember azt hihetné, hogy 100 kg nettó, tarkopasz, kigyúrt, stb... Nos, nem.
130 cm mély, 50 kg vasággyal együtt, és igen halkszavú volt. Nem vagyok igazán kisportolt, de egy ilyen "keménycsávót" szerintem még én is lenyomok a reggeli teám előtt.
Kérdezem tőle, hogy miben segíthetek? A válasz cérnahangon érkezett.
- Vággyadmá'leja hajamat lécci!!!
Rápillantottam a 12 cm-es drótkefével ötvözött cirokseprű hajára, és a már jól begyakorolt kérdéssel álltam elő:
- Mostál ma már hajat (egyáltalán)???
Na, ezen a váratlan kérdésen egy kicsit fennakadt, de további rutinnal éltem:
- Mikor mostál hajat utoljára???
Erre egy kaján vigyor kíséretében közölte, hogy 2 hónapja (igen, jó a szemed) nem mosott... Pókerarcom van már...
Megmostam hát, és beültünk a székbe. 3 mm "hosszúságúra" óhajtotta levágatni. Megtettem. Igaz, közben kicsit elszórakoztattam magam különféle extém formák kialakításával, de a végeredmény magáért beszélt...Golyófej...
Még azt hozzátenném, hogy a háromszor megmosott haja levágás után is penetráns hullaszagot árasztott, és foszló bőrdarabok hagyták el a fejét. Fizetés után nekiálltam az eszközeimet műtős fertőtlenítővel sterilizálni. A nap további része ehhez képest jelentéktelen volt. ;->>>
2008. október 20.
A Mamlasz gyerek esete Ollókezűvel
A "motivált" hétfők mindig is a kedvenceim voltak. A mai különösen kedvezőtlenül alakult...
Az, hogy a magánéletben a barátokkal, ismerősökkel hogyan, s miként alakul, azt hagyjuk.
Szó ami szó, van egy fiatal srác, aki mindig mosolyt/könnyeket csak a szemem alá.
Vázolom a körülményeket:
Tehetős családi háttér (fullgazdagság), apa agyonhajszolja magát (valami alvilági üzelm), hogy mindez meglegyen, anya nem dolgozik, csakhogy kiszolgáljon mindenkit (kapcarongy). Két gyerek: egy talpraesett, nagyszájú kislány, úgy 8-10 év körüli, és bátyus, aki nagyjából 18. Kisebbségi hovatartozásukat nem feszegetem, mert nálam nem ez a mérvadó, ráadásul igen kulturáltak, így egy szavam sem lehet...
Tehát ifjú delikvensünk ma reggel elhaladt a fodrászat előtt. Már megszoktam tőle, hogy egyedül nem mer bejönni, hiába nagyfiú. Köszönni még úgyse. Így anyuval, és a kis, elemes díszkutyussal karöltve érkezett. Anya: - Hát tudod, hogy nem mer egyedül lejönni!!! (értitek ugye???) Vágd má' le fent a haját, hogy hátra tudja zselézni, mert azt mondta, azt szeretné...Igaz kisfiam??? - erre egy mélabús bólogatás volt a válasz, még csak a szemembe sem nézett. Épp nyakig voltam a munkában, így közöltem a kölyökkel, hogy lesszíves később lefáradni a szomszédos lépcsőházból. Így is lett...
Benyitott volna, de nekiment az ajtónak, mert nem nyomta le elég erősen a kilincset, de a lendület meg vitte. "Csak" háromszor próbálta becsukni a bejárati ajtót, de valahogy (nem is értem hogy) nem sikerült neki. Végül mondtam, hogy csapja be erővel, erre épphogy betette a helyére. Már nem fárasztom magam azzal, hogy beszélgessek vele. Közöltem hát, hogy hajmosás, utána székbeülés... Mint egy engedelmes kutya cselekedett szavaimra. 10 kerek perc telt el és kész volt a hajkreálmány... Zselé, a haja hátracsapva... KÉSZ!!!
A sztorit még fűszerezi az is, hogy ő soha nem fizet, csak és kizárólag anyu.
Nos, mindenki döntse el maga, hogyan értékeli az esetet. Személy szerint sírtam, de nem a röhögéstől. Kobold lefagyott, mert nem találkozott praktizálása alatt még csak hasonlóval sem.
Az, hogy a magánéletben a barátokkal, ismerősökkel hogyan, s miként alakul, azt hagyjuk.
Szó ami szó, van egy fiatal srác, aki mindig mosolyt/könnyeket csak a szemem alá.
Vázolom a körülményeket:
Tehetős családi háttér (fullgazdagság), apa agyonhajszolja magát (valami alvilági üzelm), hogy mindez meglegyen, anya nem dolgozik, csakhogy kiszolgáljon mindenkit (kapcarongy). Két gyerek: egy talpraesett, nagyszájú kislány, úgy 8-10 év körüli, és bátyus, aki nagyjából 18. Kisebbségi hovatartozásukat nem feszegetem, mert nálam nem ez a mérvadó, ráadásul igen kulturáltak, így egy szavam sem lehet...
Tehát ifjú delikvensünk ma reggel elhaladt a fodrászat előtt. Már megszoktam tőle, hogy egyedül nem mer bejönni, hiába nagyfiú. Köszönni még úgyse. Így anyuval, és a kis, elemes díszkutyussal karöltve érkezett. Anya: - Hát tudod, hogy nem mer egyedül lejönni!!! (értitek ugye???) Vágd má' le fent a haját, hogy hátra tudja zselézni, mert azt mondta, azt szeretné...Igaz kisfiam??? - erre egy mélabús bólogatás volt a válasz, még csak a szemembe sem nézett. Épp nyakig voltam a munkában, így közöltem a kölyökkel, hogy lesszíves később lefáradni a szomszédos lépcsőházból. Így is lett...
Benyitott volna, de nekiment az ajtónak, mert nem nyomta le elég erősen a kilincset, de a lendület meg vitte. "Csak" háromszor próbálta becsukni a bejárati ajtót, de valahogy (nem is értem hogy) nem sikerült neki. Végül mondtam, hogy csapja be erővel, erre épphogy betette a helyére. Már nem fárasztom magam azzal, hogy beszélgessek vele. Közöltem hát, hogy hajmosás, utána székbeülés... Mint egy engedelmes kutya cselekedett szavaimra. 10 kerek perc telt el és kész volt a hajkreálmány... Zselé, a haja hátracsapva... KÉSZ!!!
A sztorit még fűszerezi az is, hogy ő soha nem fizet, csak és kizárólag anyu.
Nos, mindenki döntse el maga, hogyan értékeli az esetet. Személy szerint sírtam, de nem a röhögéstől. Kobold lefagyott, mert nem találkozott praktizálása alatt még csak hasonlóval sem.
2008. október 12.
Marv
A Sin City című filmből már jól ismert alakhoz hasonló pofa állított be egyik nap. Az, hogy rendesen totálmattrészeg volt, az csak egy dolog. De hogy van pofája bejönni egy igényes helyre, ahol kreatív munkával próbáljuk az emberek lelkét/haját vidámabbá tenni. Maradjon a kocsmába, vagy ami még jobb lenne, RAJZOLJÁK KÖRBE!!!
Lehetőleg a Doszpot Péter...
Tehát, elképesztő ügyességgel támolygott be a tömeg, merthogy kb. 120 kg volt, és elkezdett gagyogni. Rutinos voltam, így hellyel kínáltam. Ismerem az effajta kuveros gorillafalyzatokat. Tiszta sor, ha keveset gügyög, akkor kopaszra, ha többet akkor "lent rövid, fent hosszabb, átmenetesre" séró kell. Jelen esetben tar kellett neki. A művelet 6 percet vett igénybe. Én ennyi idő alatt berúgtam a belőle áradó penetráns, kocsmaszagú szeszgőztől. Tényleg majdnem behánytam. Mázli, hogy hamar végeztem... Megúsztam... Hittem...
A tag mikor felkelt volna! a székből, kiterült, mint Nagy alföld. Százhúsz kiló(leírni is sok). Megpróbáltuk felszedni, több-kevesebb sikerrel... Amikor fizetni kellett 2* annyit adott. Ekkor elkezdődött, hogy "Szejetjektiztejjek, édezsapa jógyerekvagyol...", aztán persze puszizkodni kellett... Ezidő alatt a párja, aki egy meggyötört, hallgatag nő, átvette tőlem a visszajárót. Aztán menni készült a pacák, megfogta a kilincset, és még dünnyögött a fradiról valami inteligenset. Majd visszajött, kifizette a "jajjvágást", és megint puszi. Közben visszaadtam a háta mögött a pénzt. Aztán megint lejátszódott a roppant szánalmas jelenet még egyszer.
Végre elmentek... 2 évet öregedtem... B@*%dme' azt a rohant durva @nyádat te faxoló deci...
Kobold ebból mit sem fogott fel, mert a körmét csináltatta az emeleten lévő műkörmös lánnyal. Jobb is. Láttátok volna az arcát, mikor tálaltam neki a sztorit...
Egy motivációgyilkosság volt ez, hogy miért NE legyél fodrász. De sajnos ez is elkerülhetetlen. This is the DARK SIDE...
;->>>
2008. október 10.
2008. október 6.
NoKomMent
Tehát ahogy ígértem:
Egy szikár külsejű férfi bemegy a borbélyhoz. Leül, és egy borotválást kér.
A borbély átvizsgálja az arcát, nincs e rajta valami bőrhiba. Minden rendben van,
de a csókának rettenetesen beesett az arca. A behabozás után, a borbély ad a manusnak
egy kis acélgolyót, hogy tegye a szájába, és görgesse mindig oda ahol éppen borotválja.
Minden rendben lezajlik, de a vendég kíváncsi lesz:
- Mondja csak, még soha nem nyelték le a golyót???
- De. De még mindig visszahozták...
***
- Mester, megborotválna? - kérdi a vendég a borbélytól. - Olyan vagyok, mint egy tüskés disznó.
- Nézze uram, a tüskét valahogy el tudom tüntetni.
***
Srác bedugja a fejét a fodrászüzlet ajtaján és beszól a tulajnak:
- Mennyit kell várnom egy hajvágásra?
- Körülbelül két órát - válaszol a borbély.
A srác elmegy. Néhány nap múlva ugyanúgy bedugja a fejét az ajtón és kérdi:
- Mennyit kell várnom egy hajvágásra?
A borbély körülnéz a várakozó embereken és válaszol:
- Körülbelül két és fél órát.
A srác elmegy. Egy hét múlva ugyanaz a jelenet játszódik le. A borbély -
miután a srác elment - odaszól az egyik vendégnek:
- Te, komám! Nézzed már meg, hova megy ez a srác, mert soha nem jön vissza
hajat vágatni! Egy kis idő múlva a borbély barátja visszatér, a hasát
fogja a röhögéstől.
- Na mi van? - kérdi a borbély - Hova ment a srác?
A haverja még mindig fulladozva:
- Hát a nejedhez, te hülye!
***
Bemegy a rendőr/szőke nő a fodrászhoz fülhallgatóval a fején.
- Kérem, vegye le, hogy meg tudjam rendesen nyírni - mondja a fodrász.
- Nem veszem le, mert az életem függ tőle - mondja. A fodrász nagy nehezen körbenyírja, ahogy csak tudja, de a végére már megunja a kínlódást, és lekapja a rendőr fejéről a fülhallgatót. Az azonnal holtan esik össze.
- Mit tettem! - kiált fel a fodrász, és kíváncsian belehallgat a fülhallgatóba, ahol ezt hallja: "belégzés, kilégzés".
***
Viszi a pacák a kisfiút a borbélyhoz:
- Csináljon ennek a gyereknek egy elegáns frizurát, kérem.
Én meg átmegyek a szemközti kocsmába, egy hideg sörért.
Miután a fodrász megnyírta a fiút:
- Na fiam, mikor jön már édesapád?
- Ő nem az édesapám, mi csak az utcán találkoztunk és kérdezte
"Te fiú, akarsz egy ingyenes hajvágást?"
***
A szőke nő elmegy a fodrászhoz, és kér egy vágást. Amikor a fodrász végez, megkérdi:
- Nos, hölgyem, hogy tetszik a frizura?
A szőke nő nézegeti a tükörben, majd megszólal:
- Tetszik, de hátul nem lehetne egy kicsit hosszabb?
***
Két fodrász beszélget:
- Hé, te miben vagy jó?
- Én? Hát, BARKÓBA...
***
Országjáró útja során a miniszterelnök egy kis falu fodrászüzlete előtt áll meg a kocsijával, és bemegy a borbélyhoz.
- Jó napot - mondja. - Tudja-e, hogy ki vagyok én?
A fodrász megnézi, rázza a fejét.
- Nem.
Mire beül a székbe:
- Nagyon jó! Akkor megborotválhat!
***
Azt kérdezi a fodrász a vendégét?l: -Uram,szeretné,ha megmaradna a hosszú haja? -Igen,persze! -Ok,akkor becsomagolom egy zacskóba!
***
Egy kisfiú ül a fodrász székében, és a fodrász kérdezi tőle:
- Milyen frizurát nyírjunk neked?
- Olyat tessék csinálni, mint az apukámnak, csak itt felül kerek lyuk nélkül.
***
Egy fodrász rohan az utcán, átkozódva. Megállítja egy rendőr:
- Elnézést, uram, de mit rohangál itt?
- Egy vendéget üldözök, nem fizetett a rohadék!
- Tegyen feljelentést! Van az elkövetőnek valami különleges ismertetőjegye?
- Igen. Vörös foltos barna ingben volt, és a jobb kezében vitte a bal fülét...
***
Az új vendéget megvágja a borbély. Némi mellébeszéléssel próbálja kiengesztelni, majd megkérdi:
- Uram, járt már nálunk korábban is?
- Nem, a lábamat a háborúban vesztettem el.
***
A rövidlátó borbély borotválás után a vendéghez:
- Tessék mondani, vörös nyakkendőt tetszik viselni, vagy telefonáljak a mentőkért?
***
Szituáció 1:
Egy nő éppen a fodrásztól jön. Találkozik barátnőjével. A párbeszéd:
- Ó! De csini vagy!
- Tényleg? Még nem néztem meg magam a tükörben, így nem tudom, sikerült-e a frizurám. Nem gondolod, hogy kicsit túl göndör lett?
- Ugyan már! Tökéletes lett. Én is szeretnék ilyen frizurát, de azt hiszem, az arcom túl széles hozzá. Pedig nagyon tetszik.
- Viccelsz? Szerintem nagyon is szép, hosszúkás arcod van. Neked jól áll a sima, rövid haj is. Én is lenyíratnám rövidre, de túl hosszú a nyakam.
- Á, semmi baja a nyakadnak, én is boldog lennék egy ilyennel. De az én fejem a vállamból nőtt ki.
- Ne viccelj már! Minden barátnőm irigykedik a nyakadra. Rajtad minden a helyén van. De nézz csak rám: túl rövidek a karjaim. Ha nem ilyen drabális vállaim lennének, lenne a méretemre rendes ruha...
(stb... stb...)
Szituáció 2:
Egy férfi éppen a fodrásztól jön. Találkozik a haverjával. A párbeszéd:
- Nyiratkoztál?
- Ja.
2008. szeptember 28.
Kobold-lány
KB.úgy 3 hónappal ezelőtt kezdődött, mint minden, átlagos találkozás. Megfogta a kilincset, és határozottan benyitott a fodrászatba. Egy kedvesen mosolygó... Kobold... De tényleg... Tökreolyanám... A termete, nevetése, bizonyos gesztikulációi, minden. Természetesen bemutatkozott, és megbeszéltük, hogy ki ő, és hogy miért is jött. Ugyanis kaptam egy új kolleginát. Na, nem mintha a régi nem lett volna olyan jó(de ezt most ne feszegessük). ;->>> Beszélgettünk a szakmai múltunkról, jelenről, tervekről.
Életem során számtalan munkakörben vettem részt. Unalmas, monoton diákmunkák sokasága, főállású naplopó, etc... És most hivatásszerűen ápolgatom mások tengernyi haját. Ezekhez a melókhoz mindig járt olyas valaki, akivel együtt kellett dolgoznom. Nem hittem volna, hogy életemben még találkozok olyan személlyel akire azt tudom mondani, hogy MUNKATÁRS. Óriási különbség ugyanis, hogy valaki mellett, vagy valakivel dolgozol együtt. Csak most látom a szakadékot a két eset között...(Egyébként mindenki lemérheti a saját, jelenlegi állapotát úgy, hogy megnézi, hogy a környezetében dolgozók mennyire motiválják őt arra, hogy bemenjen dolgozni). Kobold képes szakmailag, emberileg motiválni, hogy fejlesszem magam. Úgy érzem, hogy a beszélgetéseink 98%-a nem üres, "milyen szép/rossz az idő" típusú mellébeszélés. Érdekes(persze csak szakmailag), hogy ha azt mondom neki: Csinálj, egy vertikális leválasztást B-vonalon, fejtetőtől nullpontig, és emeld ki a hajat 135°-ban, majd tompán vágd el... AKKOR Ő EZT ÉRTI!!! Nem kell magyarázkodnom, kiselőadást tartanom. Ne értsük félre, aki nem szakmabeli, és tudja mi ez, akkor respect.
Rövidre zárva, kívánom, hogy mindenkinek jusson legalább egy ehhez hasonló munkatárs az életében. Ne elégedjetek meg a középszerű kapcsolatokkal, törekedjetek, a minőségiekre.
Zárásul pedig megkérek mindenkit arra, hogy osszatok meg velem, minél több fodrászos viccet. Igérem leírom nektek az eddigieket...2008. szeptember 12.
NagGyonNanO
A bejegyzés címét csak azok értik, akikkel együtt töltöttem egy végtelen délutánt...Köszönet B&P-nek...
Ollókezűnek lenni egyébként nehéz. Nem a szakmai mizériákról van szó, hanem az ezzel járó lelki balhorgokról. Csak hogy értsétek: vendégem egy fiatal házaspár, elég kulturáltak. Az ifjú ara(dögös, melíros szőke) várandós egy reményteli fiúval. Apa, egy vállalatnál dolgozik, sok lóvét visz haza, csupa idill. Ám egyik hajvágás alkalmával a srác, másnaposan, beszédes kedvében volt. Elmesélte nekem, hogy külföldi, üzleti úton, valahol a világ másik, napos oldalán, céges bulit tartottak. Iszogattak... Adtak az élvezetnek. Főhősünk valahogy összekeveredett egy külföldi macával. Jól megcsinálta a hölgyeményt, állítása szerint.......
De mit tehetek én??? Nem közölhetem a lánnyal: - Te, a palid félrekefél vazzeg, te meg ennek szülsz??? Kemény kérdés a titoktartás(várom a kommenteket a témáról).
Most ez buggyant ki belőlem.
Asszem mára ennyi. Jameghogy: Crysis forevör... ;->>>
2008. augusztus 29.
Wellcome!!!?!
Helló mindenki!!!
Végül is sikerült eljutni idáig. Azt nem tudom, hogy az pontosan hol van, de örülök neki.
Első bejegyzéshez híven kéne valami frappánsat mondani, de most nem jön az ihlet... Hamarosan megvásárlom a neviúj, csúcsteljesítményű ámítógépemet, és akkor majd gőzerővel szerkesztem a blogot (deténylegám). Addig is a hangerő legyen veletek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)